Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 783 köztük a nyugdíjalapok helyzete szerte az országban, így Kalocsán is megrendült Trianon után, így az „öngondoskodás” vagy „előregondoskodás” a döntéshozók és tágabb-szűkebb környezetük személyes sorsa tekintetében is bizonytalanná vált, ami a segélyért ilyen indokkal jelentkezőkhöz való érzelmi viszonyulásukat esetleg átszínezhette volna, de erre semmilyen bizonyítékot nem sikerült fellelnünk. 80 Hasonlóképpen sikertelennek mutatkozott a politikai motívumok emlegetése. Ebben talán a kor általános közhangulata játszott közre: az irredenta, antiszemita és kommunistaellenes jelszavak annyira áthatották a közbeszédet, a publicisztikát, de főleg a lokális sajtót – az érintettek, de különösen a nem ex-középosztálybeliek hivatkozásaikat, szókapcsolataikat sok esetben érezhetően a helyi lapokból vették –, hogy a velük való operálás aligha keltette fel az érsekség döntéshozóinak érdeklődését. Hasonlóképpen kevés figyelmet szántak a munkanélküliség említésének is, valószínűsíthetően szintén a korhangulat hatására. Sajátos módon a férj általi elhagyás is csak kevés esetben befolyásolta a döntéshozókat, pedig a kérvényükben ezt szerepeltető nők – úgy tűnik – e kérdésben „biztosra mentek”. A 32 erre (is) hivatkozó volt-középosztálybeli nőből csak heten, a 18 nem középosztálybeliből pedig szintén heten nyertek segítséget. Úgy tűnik, hogy a vallásosságra való hivatkozás a döntéshozókban egyenesen gyanút ébresztett. Erre utal, hogy a 82 nem középosztálybeli kérelmezőből 59 esetben, a 87 volt-középosztálybelinél pedig 36 esetben kértek be környezettanulmányt, általában olyan kérelmezőknél, akik vallásosságukra első-harmadik sorban hivatkoztak. A gyanú egyébként meglehetősen nagy százalékban igazoltnak is tűnt. Sok esetben a plébános azt jelezte vissza, hogy vagy nem is ismeri az illetőt, vagy az nem jár rendszeresen templomba; tucatnyi esetben pedig az volt a válasz, hogy az illető egzaltált, illetve elmebeteg. Az egyik legkülönösebb eset egy fejér megyei kérelmezőé, S. Lajosé volt, aki azt állította magáról, hogy pap szeretne lenni, ám addig, míg az ehhez szükséges pénzeszközöket meg nem szerzi, cigány társait „nevelgeti szépre, jóra, hitre”. A különben rendezett és jól megfogalmazott, valószínűleg idegen kéz írta kérelmet az érsekség elküldte a Székesfehérvári csendőrségnek. Onnan postafordultával jött a válasz: az illetőt ismerik, „kóbor cigány”, akinek „számtalanszor volt már dolga a hatóságokkal”; 1926-ban télvíz idején csaknem meztelenül bekopogtatott a bicskei plébánoshoz, aki megszánta, kapott tőle egy elrongyolódott miseruhát; 80 KFL. I.1.a. Deficientia, Nyugdíjalap kezelése.
