Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 750 is igen bizonytalanul nyilatkoztak, nem annyira képzettségük, mint inkább anyagi viszonyaik, fizetésük és részben származásuk miatt.21 Végül azonban az említett 34 esetet a volt-középosztályi folyamodók közé soroltuk be, főként azért, mert közülük 19 korábbi – igazolhatóan vagy vélhetően 1920, sőt 1914 előtti – tanítóságra, tanítónőségre hivatkozott, amikor az érintett foglalkozás „úri” mivoltával kapcsolatban még nagyobb közmegegyezést lehetett tapasztalni.22 Szintén a volt-középosztálybeli kategóriába soroltuk a tartalékos tiszteket (18 eset), annak ellenére, hogy korábbi foglalkozásukra nem minden esetben derült fény (4 eset), egy menekült verseci hentesmester pedig egyértelműen nem középosztálybeli volt.23 Egyéb szempontok alapján további négy eset24 is e kategóriába került, így a középosztályból kiilleszke detteket, összesen 619 kérvényíró képviselte. A nem ex-középosztálybeli kérelmezők (korábban, vagy a jelen állapotukban is) döntő többségükben alkalmazottak, bérmunkások vagy azok hozzátartozói voltak, mindenekelőtt mezőgazdasági cselédek, munkások, napszámosok, lényegesen kisebb számban iparban vagy kereskedelemben foglalkoztatottak.25 Hét al kalommal a foglalkozás megjelölése alapján (egy hentes, négy szabó, egy cipész és egy csizmakészítő esetében) az alkalmazotti kategória némiképp bizonytalan volt, azonban a kérelem további része elárulta, hogy az illető nem mester (tehát önálló), hanem alkalmazott volt korábban. Esetükben a szakképzettséget legalábbis gyanítani lehet, az összes többi kérelemnél azonban joggal feltételezhető, hogy szerzőjük szakképzetlen, illetve ami még ennél fontosabbnak tűnik: nemcsak a segélykérés megírásának pillanatában, hanem korábban is nincstelen személy volt. E csoport összesen 733 fő lélekszámmal szerepelt a kérvényt küldők közt.26 A három magántisztviselőn kívül a vizsgálat során mellőztünk további 71 kérelmet is, mert írójuk – jelen vagy múltbéli – társadalmi hovatartozásáról, származásáról, foglalkozásáról semmit sem tudtunk kideríteni, s néhány olyan ügyirat is akadt, amin még a név és lakóhely sem volt kibetűzhető.27 Így a 1439 fennmaradt ügydarabból 1352-t tettünk meg vizsgálatunk tárgyául. 21 A kérdéshez lásd Bobula Ida: A magyar életstandard. Társadalomtudomány 17. (1937) 176–200. 22 Kolozsvár polgármestere, Münstermann Győző 1904-es középosztály-önszervezési elgondolásába egyértelműen bevette e réteget (legalábbis annak férfi tagjait). Idézi Kövér Gy.: Középrend i. m. 1154–1155. 23 Döntésünkhöz ebben az esetben hozzájárult, hogy Kerpeczi Sámuel a kérelmében arra is utalt, hogy hentesüzemét csak „néhány évig, apja halála után vihette bevonulásáig illetőleg a szerb megszállásig”, és hét (!) segéddel és inassal dolgozott, ami ebben az iparágban már inkább közép-, mint kisüzemnek számított. (1932. ápr. 2.) 24 „Katholikus újságíró” (2 fő), „három katholikus vezérszellemű regény írója” (1 fő), „Bangha Béla személyes pártfogoltja és több katolikus cikk megírója” (1 fő). 25 Arányuk biztosan azért nem állapítható meg, mert számos kérelmen a „munkás” (illetve elaggott, rokkant stb. munkás) szerepelt öndefiniciószerűen, vagy a környezettanulmányon. 26 12 többszörösen kérelmezőt itt is mellőztünk 27 Az iratok egy része láthatóan sérült, ázott, penészes volt.
