Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 718 ezt a helyzetét lényegében a 16. század elejéig megőrizte.17 Beauvais-i Vince nem ismerte a hadba vonulásból magukat kivonók Nagy Károlyhoz fűzött örökletes büntetésének eredeti forrásait; Helinandustól vette át a Descriptio rezüméjét, benne ezzel a történettel.18 (A rezümét a Pszeudo-Turpinus rövidített változata követi. Ez a sorrend – mint rövidesen látni fogjuk – a 13. század elején, a Pszeudo-Turpinus egyik fordításának szöveghagyományában alakult ki. 19) A Descriptio 13. század elején elvégzett rövidített francia átültetése szintén azért vált jelentőssé, mert a mű ezen az úton is csatlakozhatott a Pszeudo-Turpinus hagyományának újabb ágához, azzal együtt pedig a Nagy Károly-legendakör terjedésének „főáramába”.20 A Roland-történet és a pszeudo-turpinusi hagyomány meghatározó súlyát mutatja, hogy a fordító, Beauvais-i Péter szükségesnek tartotta jelezni: Károly „tengerentúli” útjára a hispániai hadjárat előtt került sor. Ez a klerikus – Helinandushoz hasonlóan – azzal indokolta munkáját, hogy Nagy Károlynak erről az útjáról sokan egyáltalán nem tudnak.21 Ez a helyzet a csak szűkebb pátriájában ismert fordító munkája nyomán önmagában alig változott volna meg; az így keletkezett francia szöveg mindössze öt kódexben maradt fenn.22 A 13. század elején ugyanakkor a Pszeudo-Turpinusból is készült lega lább hat észak-francia átültetés, melyek közül a legnagyobb hatásúhoz, az 1206-ban befejezett úgynevezett Johannes-féle fordításhoz előbb társították Beauvais-i Péter Descriptio -átültetését, majd annak rezüméjét – benne a hadba vonulás alól magukat kivonókat sújtó büntetésről írt szöveghellyel – beépítették a „Johannes” előszavába.23 Descriptio és Pszeudo-Turpinus összetartozása és sorrendje ennek a viszonylag elterjedt kéziratos hagyománynak az eredményeként rögzülhetett, és 17 Uo. 77. és 105–114. 18 Vincenti Burgundi [sic]... Bibliotheca Mundi seu Speculum Maior [sic]. Duaci 1624. IV.: Speculum historiale (XXIV. 4–5.) 963–964. A Helinandus latin szövegét (lásd 14. jegyz.) szinte szó szerint követő megjegyzés (XXIV. 4.) (uo.): [...] mox Rex edictum proposuit, ut omnes qui possent arma ferre, irent secum contra paganos, et qui non irent, ipse et filij eorum servi quatuor nummorum essent. 19 Uo. (XXIV. 6–22.) 964–970. 20 A Descriptio – a 12. század vége előtt túlbecsült – hatástörténetéről lásd Molnár P.: Nagy Károly Keleten i. m. 155–156. és 163–169. 21 Ronald L. Walpole: Charlemagne’s Journey to the East. The French Translation of the Legend by Pierre de Beauvais. University of California Publications in Semitic Philology 11. (1951) 445. (Prol. 3–4. sor). 22 Uo. 446. (c. 3. 30–33. sor): Quant li roys oï ce, il fist par toute France crier que tout cil qui porroient armes porter et avec lui n’iroient, devroient .iiii. deniers de lor chief a tos jors mais, et il et lor ligniee, celle qui ert presente et a venir. A kiadó e szöveghely párhuzamaként a Descriptio Castets által kiadott montpellier-i változatát adta meg. Uo. 446. 4. jegyz. Mivel Beauvais-i Péter fordítása rövidítve adja vissza a latint, így az annak két változata közti különbségek eltűnnek a francia átültetésben. (A két latin változatot lásd 4. jegyz.) 23 The Old French Translation of the Pseudo-Turpin Chronicle. Kritikai kiadás. Szerk. Ronald L. Walpole. Los Angeles–London 1976. 132. (c. 3. 10–12. sor): Lors manda par tote France et comenda qu’il s’apareillassent d’aler en ost aprés lui, et qui n’i iroit, il seroit sers, et il et si oi, a toz jorz. A fordítás dátuma: uo. 130. (Prol. 7–9. sor).
