Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
713 Molnár Péter A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT: AZ ÉRTELMEZÉS LEHETŐSÉGEI ÉS ZSÁKUTCÁI II. Újabb utak és tévutak a téma hazai kutatásában (2–3. rész) 2.) Érdemes tehát tovább bővítenünk a Kézai teóriájának „francia szálára” felfűzhető források sorát: ezt tette Veszprémy László Paul Freedman munkái alapján elindulva. Szűcs Jenőtől eltérően ő tartózkodott a közvetlen filológiai kapcsolat feltételezésétől, amikor akadémiai doktori értekezésében így írt: „A Nagy Károlymondakörre s a nagy népszerűségnek örvendő Pseudo-Turpin krónikára visszavezethető francia és katalán példák, a francia helyi szokásjogba való bekerülése (Coutumes de Bauvaisis [sic]) megfelelő magyarázattal szolgálhat a felfogás gyö kereire nézve.”1 Mint azt láthattuk, Beaumanoir több szempontból sem szolgál hat magyarázattal Kézai felfogásának gyökereire nézve, ám az Henri Lemaître által említett chanson de geste -ek mellett feltűnő katalán példák, illetve – főleg – a Pszeudo-Turpinus (Historia Karoli Magni et Rotholandi ) bevonása a kérdés ku tatásába érdemlegesen tágítja annak szemhatárát. A katalán példákkal azonban – legalábbis Kézai eszmei forrásvidékeit feltárandó – nem jutunk messzire. Paul Freedman több szöveghelyet is felhozott arra, hogy a szolgaság eredetére Nagy Károly személyéhez kapcsolva adott magyarázat milyen helyi változatban terjedt el a késő középkori Katalóniában: eszerint a frank uralkodó a szaracén fennhatóság alatt élő keresztényektől kért segítséget ibériai hadjárata során, ám közülük számosan e felszólításnak nem tettek eleget, sőt egyesek kifejezetten a szaracénok soraiban harcolva estek fogságba. Károly az ő magatartásukat büntette e történet szerint örökletes szolgasággal. Az e változatot kidolgozó vagy átörökítő szövegek közül a legkorábbi, egy névtelen glossza, egy 15. századi kódexben olvasható, mégpedig az 1283. évi nevezetes zaragozai corts határozatai, illetve III. (vagy II.) Péter király (1276–1285) törvényei után, a 14. századi Bertram Ceva – ezt a történetet szintén említő – műve előtt. Mindezek alapján Freedman ezt a névtelen glosszát a 14. század elejére datálta, ami persze feltételezi, hogy a 15. századi 1 Veszprémy László : Árpád-kori történeti elbeszélő forrásaink (11–13. század) nyugat-európai kapcsola tai. MTA doktori értekezés. Bp. 2007. 215–216. A szerző e mellé helyezi Gerics József a Szűcs Jenő-féle „francia szál” Kézaira gyakorolt hatását kizáró „gaiusi” megoldását, végül jelzi Györffy György alább (a 3. részben) elemzendő elképzelését is. Uo. 216. Ezek a magyarázatok azonban nem lehetnek egyszerre érvényesek. TANULMÁNYOK
