Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Feitl István (szerk.): Parlamenti választási kampányok Magyarországon (Székely Tamás)
703 TÖRTÉNETI IRODALOM Feitl Istvánnak, a könyv szerkesztőjének nevéhez négy fejezet is köthető, amelyekben a magyarországi választási kampányok 1945 és 1989 közötti történetét mutatta be. A Szabad választások, szabad kormány – 1945 című tanulmány azt a rövid átmeneti időszakot tekinti át, amikor a magyarországi politikai pártok – már és még – demokratikus úton küzdhettek a hatalomért. A „szabadság, egyenlőség, titkosság, sőt az arányosság elvét” is érvényesítő 1945-ös választójog kimondottan élénkítően hatott a politikai erők kampánytevékenységére. Becslések szerint ekkor mintegy 25–30 millió plakát és röplap zúdult a választóközönségre, amelynek nem kis szerepe lehetett a kiugró 92,4%-os választási részvételben. Az Őszinte kampány – 1947 című fejezetben Feitl a „kékcédulás” választáshoz kötődő kampánytevékeny séget elemezte. A botrányokkal és durva visszaélésekkel tarkított választás nemcsak a háború utáni demokratikus reményeknek a végét jelentette, de a magyar politikai kultúrát is mélyen rombolta, mivel meghonosította a gyűlöletkampány és karaktergyilkosság műfaját Magyarországon. A következő fejezet A Rákosi-korszak két választása 1949 és 1953 címet kapta. Bár ezeken a választásokon valódi pártok helyett egyetlen listára lehetett szavazni, a kampány intenzitása mégis erősen fokozódott. A Rákosi Mátyás vezette kommunista hatalom ugyanis a társadalom totális mozgósításának céljával a diktatúra propagálására használta fel a választásokat. Ellenzéki erőkkel ekkor már legfeljebb karikatúrák formájában találkozhatott a választás szabadságától megfosztott magyar választóközönség. A szocialista korszak későbbi választásai ennél jóval „spórolósabbra” sikeredtek – mutatott rá Feitl István A Kádár-korszak választásai nak kampányai című tanulmányában. A tömegkommunikáció és televízió korában a politika az utcáról beköltözött a munkahelyekre és lakóhelyekre, a részvétel azonban így is folyamatosan csökkent, hiszen nem volt érdemi jelentősége annak, hogy az MSZMP vagy a Hazafias Népfront jelöltjei ülnek-e a pártközpont által irányított Kádár-kori országgyűlésekben. A közelmúlt magyar választási kampányainak történetét Ripp Zoltán ismertette hét egységre bontva. A Rendszerváltó választások – 1990 című írás abba a sokrétű folyamatba enged betekintést, ahogy a szocialista diktatúrát felváltó többpártrendszer feltámasztotta a demokratikus kampányolási hagyományokat Magyarországon. Természetesen számos újdonság is megfigyelhető volt az első szabad választásokat kísérő kampányban, amelyek közül elsősorban a hangzatos pártszlogenekkel ellátott, azóta legendássá vált „rendszerváltó” plakátok és röplapok érdemelnek említést. Az első kormányváltás – 1994 fejezetben arról az MSZP fölényes győzelmét hozó országgyűlési választásról olvashatunk, amikor a választási kampány először épült egy megelőző négyéves kormányzati ciklus megítélésére. Részben hasonló helyzet állt fent négy évvel később a Fidesz vezette jobboldali tömörülés által megnyert választásnál is, azzal a fontos különbséggel, hogy ekkor már a nyomtatott kampány mellett fontos szerep jutott a modern televíziós hirdetéseknek is – mutatott rá Ripp Zoltán a Több mint kormányváltás – 1998 című írásában. Igazi fordulópontot a Totális kampány, baloldali visszatérés – 2002 feje zetben bemutatott soron következő választások hoztak, hiszen ekkorra már Magyarországon is „végbement a pártszerkezet blokkosodása”. A hatalomért versengő politikai erők minden korábbinál nagyobb profizmussal szervezték kampányukat, nagymértékben hozzájárulva a magyar társadalom mai napig fennálló végletes megosztottságához. Négy évvel később először fordult elő a modernkori magyar demokrácia történetében, hogy nem került sor politikai fordulatra. A Kormány a helyén marad – 2006 című fejezetben mégis számos új kampányelem ről olvashatunk, amelyek közül a „negatív kampány” csúcsra járatása a leginkább szembetűnő. A Totális ellenzékiségből kétharmados többség – 2010 , illetve az Új rendszer, újabb kétharmados többség 2014 fejezetek arról árulkodnak, hogy egy a földindulásszerű politikai átrendeződés esetén a kampányok politikai jelentősége erősen csökken, hiszen az eredmények szinte előre borítékolhatóak. Némi izgalmat ebben az időszakban az újonnan alakult pártok (LMP,
