Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kővári László: Erdély 1848–1849-ben (Németh György)
695 TÖRTÉNETI IRODALOM Kővári László ERDÉLY 18481849BEN S. a. r. és szerk. Somogyi Gréta HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Bp. 2014. 536 oldal Kővári Lászlónak a forradalommal és szabadságharccal foglalkozó munkáit fogja egybe a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiadásában megjelent Erdély 1848 – 1849-ben című vas kos kötet. A jogi tanulmányokat folytató, majd a Marosvásárhelyen székelő királyi táblán hivatalt vállaló Kővári már a forradalom előtt publikált Erdéllyel kapcsolatos, jellemzően földrajzi, néprajzi, történelmi tárgyú munkákat. 1848 tavaszán, a cenzúra eltörlését követően önálló lapot indított, szerkesztőként jegyezte a Kolozsváron megjelenő Ellenőr t, mely az adott kör nyezetben radikális hangvételűnek számított. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849. március 16-án hat hadsereg mellé nevezett ki hadi tudósítókat, akik feladatul kapták, hogy dokumentálják az adott hadtesteknél történő fontosabb eseményeket, melyek az alapját képeznék egy, a szabadságharcról szóló, később megírandó összefoglaló történeti munkának. Kézenfekvő döntés volt, hogy Bem VI. hadteste mellé a magának már nevet szerzett helyi publicistát, Kővárit választották, aki így hivatalos hadtörténetíróvá vált. A szabadságharc hátralevő részét egészen a bukásig, esetében az augusztus 25-i zsibói fegyverletételig Erdélyben töltötte, ez idő alatt viszonylagos rendszerességgel küldte tudósításait és jelentéseit a magyarországi lapoknak, illetve a kormánynak. Az enyhülés időszakában, 1861-ben adta ki Erdély története 1848 – 49-ben című művét, melynek jelentősége abban rejlett, hogy ez volt az első ilyen jellegű összefoglaló munka. A szerző fontos események résztvevője volt, így a szemtanú hitelességével számolhatott be például az uniót kimondó kolozsvári országgyűlésről, az agyagfalvi gyűlésről, a székely tábor hadműveleteiről, Háromszék önvédelméről, Gyulafehérvár ostromáról, a székely hadosztály nyári harcairól, Kolozsvárra történő regényes visszavonulásáról és arról, hogyan zajlott le az utolsó erdélyi csapatok fegyverletétele 12 nappal Világos után. Az imént említett mű a címadója a most bemutatott kötetnek, mely magába foglalja emellett Kővári művei közül a szintén 1861-ban kiadott 1848–49-es okmánytárat, az unió kimondásának ötvenedik évfordulóján, 1898-ban a kolozsvári egyetemi ifjúság előtt elmondott emlékbeszédét, az ugyanebben és a következő évben az 1848–49. Történelmi Lapok ban közölt visszaemlékezéseit, valamint 1849-es cikkeit és jelentéseit. A kötetet Hermann Róbertnek a Kővári László és a szabadságharc hadtörténészei című ta nulmánya vezeti be, melyből kiderül, hogy Kővári megpróbált a lehetőségével jól gazdálkodni, a rendelkezésére álló idő alatt igyekezett minél több adatot összegyűjteni, minél több iratba betekintést nyerni. Június elején kérte Szemere Bertalant, Erdély teljes felszabadítását követően hívja vissza a kiküldetéséből, hogy hozzákezdhessen az események lejegyzéséhez és ezáltal bizonyíthassa a tervezett nagy, országos összefoglaló megírásában történő részvételre való alkalmasságát. A felhalmozott ismeretanyag és a saját fizikai valójukban összegyűjtött iratok közzétételére azonban 12 évet kellett várnia. Az Erdély története 1848–49-ben című kötetének megírásakor, az események után tizenegy-két évvel, elsősorban a kedvezőtlen politikai környezet miatt, Kővári még meglehetősen kevés műre támaszkodhatott. Egy viszonylag rövidebb terjedelmű, áttekintő jellegű munkáról van szó, melyben ugyanazok a tárgyalt másfél év fő csomópontjai, mint amiket ma is annak tartunk, ugyanakkor adatai sokszor pontatlanok és a
