Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tóth Gergely (szerk.): Clio Inter Arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról (Bobay Orsolya)
694 TÖRTÉNETI IRODALOM Kees Teszelszky írása Elias Berger Historia ungarica című enigmatikus munkáját mu tatja be, amelyet az udvari történész 1603–04 között kezdett el Mátyás főherceg megbízásából mint Bonfini művének folytatását. A munka (amelyet Teszelszky a 17. század egyik legérdekesebb magyar történeti munkájaként határoz meg) a magyar történelmet a nemesség és a Habsburg uralkodó közötti 1608-as megállapodás szemszögéből mutatta volna be, azonban befejezetlen maradt. A tanulmány a mű befejezetlenségének okait kutatva a korabeli politikai helyzetet is számba veszi lehetőségként, azonban a kéziratban maradás fő okának azt tekinti, hogy a szerző mulasztásokat követett el a kiadás anyagi hátterének szervezésében. Szabó András Péter tanulmánya Caspar Hahn lőcsei krónikájával foglalkozik a források kérdését a középpontba állítva. A német nyelvű magyarországi történetírás iránti mérsékelt érdeklődésnek köszönhetően a munka a 20. század kezdetén jelent meg a Szepesmegyei Történelmi Társulat erőfeszítéseinek köszönhetően, és az első világháborút követően nem volt lehetőség a téma további kutatására, amely csak az ezredforduló után kapott újabb lendületet. Caspar Hain a városi életről adott színes leírásai és az 1988-ban megjelent magyar szemelvényes fordítás eredményeként sokat idézett kora újkori historiográfiai forrássá lépett elő. A mű kapcsán felmerülő probléma a forrásokat felsoroló szakasz záró bejegyzése, amelyben a szerző arra utal, hogy használta Lőcse város általános számadáskönyveit és a városi évkönyveket is, ám ez utóbbi forrásokról más egykorú munkák nem tudósítanak. Szabó kutatásai alapján azt feltételezi, hogy Hahn szinte kizárólagos 17. századi forrása Peter Czack lőcsei naplója lehetett, amely Batthány József esztergomi érsek (1727–1799) gyűjteményének részeként maradt fenn az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban, s a 16. századi források azonosítása is számos kérdést vet fel. Szabados György írása a magyar történettudomány jezsuita, konzervatív beállítottságú megteremtőiről ad képet. A nyugat-európai jezsuita történetírás szellemi áramlatainak bemutatása jelenti az alapját a magyar jezsuita historiográfia tárgyalásának, és a párhuzamok keresésének. Szabados minden jelentős jezsuita történetírót (Inchofer Menyhért, Pray György, Katona István) számba vesz, a tanulmány legfontosabb személye azonban Katona István, aki a szerzője volt a Historia critic ának, történeti irodalmunk legjelentősebb egyéni vállalkozását jelentő mun kának, amely elsőként foglalta magába a saját koráig tartó Magyarország-történetet. Soós István szintén a 18. századi jezsuita történetírással foglalkozik: az általa feltett legfontosabb kérdés az, hogy tényleg az utókor ítélete szerinti szemlélet- és módszerbeli lemaradásról van szó, vagy sem ebben az időszakban. Soós felhívja a figyelmet, hogy ekkor indult el a források értékelését és összevetését, valamint a kritikus múltszemléletet előtérbe helyező, a nyugati történetírás módszereit követő irányzat. A felzárkózás elmaradásának okát a szerző abban látja, hogy az ígéretes kezdetek ellenére a jezsuita történetírók számos adatot halmoztak fel, ám ezekre alapozva mégsem indult meg a tudományágak szétválása, és nem jött létre olyan tudományos központ vagy tudós társaság, amely egységbe fogta volna az önállóan tevékenykedő jezsuita történetírókat. A tanulmánykötet a kora újkori és újkori historiográfiai kutatás jelenlegi állapota iránt érdeklődő olvasók számára nyújt hasznos támpontokat és jelöl ki új kutatási témákat, és a remélhetőleg hamarosan megvalósuló összegző munka legfontosabb irányvonalaiat. Az egyegy témára vonatkozó szintézis igényével írt munkák mellett különösen jelentős eredményt jelentenek azok a tanulmányok, amelyek korábban nem, vagy kis mértékben kutatott témákat dolgoznak fel, illetve más tudományterületek (például az irodalomtörténet) szempontjait is követve dolgoznak fel historiográfiai munkákat. Bobay Orsolya
