Századok – 2017
2017 / 3. szám - KRÓNIKA - Kádár Zsófia: Sokoldalú szolgálattevők. Kora újkori testvérületek Közép-Európában – Multifunktionale Dienstleister Frühneuzeitliche Bruderschaften in Zentraleuropa. Konferenciabeszámoló. Salzburg, 2017. február 23–25.
KONFERENCIABESZÁMOLÓ. SALZBURG, 2017. FEBRUÁR 23–25. 682 világi méltóságok voltak. A társulati körlevelek segítségével rekonstruált és párhuzamként említett két bécsi társulat, a Szent Borbála-, illetve a jezsuita kollégiumbeli Nagyboldogasszony-kongregációk élén más „logika” szerint választott tisztségviselők álltak, az utóbbi társulat rektora a 18. században már mindig az egyetem rektori tisztségével kapcsolódott össze. Regine Puchinger (Benediktinerstift Göttweig) a voraui espereskerület plébániahálózatának barokk kori társulatait mutatta be. Vizsgálta a testvérületeknek az egyes személyekre gyakorolt hatását, a társulatok gazdasági tevékenységét, illetve szervezeti felépítését. E régióban a plébániákhoz kötődő, ott alapított testvérületek a legelterjedtebb intézmények voltak, működésük rengeteg szállal kapcsolódott az egyházközségek életéhez. A konferencia utolsó szekciója a társulati intézményforma felekezetek feletti-közötti jellegére mutatott rá (Testvérületek a különböző felekezeti kultúrákban). Majorossy Judit (Institut für Österreichische Geschichtsforschung – Universität Wien) a társulati élet nyomait kutatta a 16. századi Magyar Királyságban a reformáció idején, a kialakuló protestáns felekezetek intézményrendszerében. Kubinyi András, Péter Katalin, Csepregi Zoltán, Guitmann Barnabás és Erdélyi Gabriella eredményeire és saját kutatásaira építve számos városban sikerült a középkori társulati élet továbbélését regisztrálnia – például Bártfa, Kolozsvár, Lőcse, Sopron és Pozsony esetében. A pozsonyi Corpus Christi-társulat 1606-ig vezetett taglistája segítségével a városvezetést monopolizáló evangélikus elittel való személyi átfedés is kimutatható. Arend Mindermann (Landschaftsverband Stade) az egykori oldenburgi grófsághoz tartozó Stade város példáján mutatta be a középkorban virágzó társulati élet továbbélését a reformáció évszázadában. A város felekezetváltása és Luther markáns társulatkritikája ellenére – a helyi egyházi joghatóságok hallgatólagos tudomásulvételével – a 15. századi testvérületek zöme a 16. század folyamán is tovább működött. Stefano Saracino (Universität Wien) a Habsburg Monarchia, elsősorban Bécs városának görög ortodox közösségeit mutatta be: a testvérületi intézményforma párhuzamait ebben az egyházban is megtalálhatjuk. Tevékenységük a barokk kori katolikus társulatokhoz hasonlóan a halotti kultuszt, a gazdasági műveletek meghatározott körét, illetve a karitatív célokat is szolgálta. Saracino hangsúlyozta, hogy szabályzataik szerint még azoknak a görög ortodox vallási közösségeknek is „testvéries szeretetben” kellett élniük, amelyekben „testvérület” külön nem intézményesült. A rendezvény zárásaként Andreas Holzem (Eberhard Karls Universität Tübingen) foglalta össze a társulatkutatás és a konferencia tanulságait. A kutatás eltérő nézőpontjait (esettanulmányok, kutatástörténet, intézményi formák, konfesszionalitás stb.) számba véve elismerően szólt a különféle testvérületek – a szervezetek és a gyakorlati megvalósulás – tipizálására irányuló törekvésekről. A fogalomhasználat terén az egyértelműséget hiányolta, és reflektált az előadásokban
