Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között II. rész
A FAJVÉDŐ PÁRTTÓL A NEMZETI RADIKALIZMUSIG 674 és ideológiai hátterű szerzők markánsan eltérő definíciókkal dolgoznak, így közös nevezőnek csupán a népcentrikusságot, az egyértelmű ellencsoport szükségességét és a vélt vagy valós krízishelyzetet nevezhetjük meg. Az újabb keletű megközelítések szerint a populizmus nem politikai irányvonal, hanem politikai beszédmód és stílus. Pierre-André Taguieff ekképp különítette el az „identitás-nemzeti populizmust” a „protest-populizmustól”. Az első esetben a hangsúlyok a nemzeti jellegen vannak, amit „az idegen” veszélyeztet. A protest-populizmus ezzel szemben nem állagvédő, hanem határozottan kritikus, radikálisan elitellenes, erős demokratikus-plebejus töltettel.168 Alighanem e populizmus-felfogás alapján helyezte Trencsényi Balázs Bajcsy-Zsilinszkyt a regionális etnopopulizmus vonulatába (vagyis az identitás-nemzeti populizmusok közé), noha a nemzeti radikalizmus – legalábbis – nevében viselte a gyökeres változtatás kívánalmát és célul tűzte ki a demokratikus átalakulást is. 169 Mindenképpen perdöntő tehát, mennyire volt valóban radikális a nemzeti radikalizmus. Általános vélekedés szerint a radikalizmus valamilyen negatív szélsőséget takar, holott a szó szerinti jelentés: gyökeres változ(tat)ás.170 Ilyen értelem ben használta a kifejezést Bognár Bulcsu is a népi írók társadalompolitikájára. 171 Bajcsy-Zsilinszky programkönyvében így nyilatkozott a kérdésről: „nemzeti radikalizmusnak neveztem el a rendszert, melyet gondolatban fölépítettem, mert úgy érzem, hogy a gyökereiben újjászülető nacionalizmus mellett mai nehéz belső és külső helyzetünkben, évszázadok rettenetes mulasztásai és tíz elfecsérelt drága esztendő után nincsen semmi, amit nagyobb erővel kellene hangsúlyozni, mint a reformok gyökerességét és e politika gyorsított ütemét.” 172 Természetesen, mint minden politikai retorika esetében, itt is kérdéses a konkrét politikai szándék (esetünkben a változatni akarás mélysége), valamint figyelembe kell venni a gyakorlati politikához tartozó taktikai játékokat is.173 Az újdonsült Marco D’Eramo: Populism and the New Oligarchy. New Left Review 82. (2013) 3. sz. 5–28.; Paár Ádám: A populizmus alakváltásai. In: Népiblog: Az elmúlt évek írásai (2014–2016). Szerk. Bartha Ákos – Paár Ádám – Péterfi Gábor. Bp. 2016. 178–179. 168 Pierre-André Taguieff: Political Science Confronts Populism: From a Conceptual Mirage to a Real Problem. Telos 103. (1995) Spring. 9–43. 169 Andrew C. Janos ezekre a jelenségekre egy másik fogalmat, éppen a „nemzeti radikalizmust” használja. Mint minden jó szintézisnek, Janos és Trencsényi munkájának is pozitívuma, hogy nagyobb perspektívában értelmezi a jelenségeket, viszont ilyen látószögből sokkal nehezebben jeleníthetőek meg a finomabb különbségek. Így kerülhetett például előbbinél a „félfasisztának” minősített „nemzeti radikalizmus” paradigmájába Gömbös Gyula és Bajcsy-Zsilinszky Endre, többek között a Lengyel Nemzeti Egyesülés Tábora és a szerb Milan Stojadinović társaságában. Andrew C. Janos: Haladás, ha nyatlás, hegemónia Kelet-Közép-Európában. Bp. 2003. 200–211. 170 Erre utal a szó etimológiája is: radikális = gyökeres, alapos. Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. (www.szokincshalo.hu, letöltés 2016. júl. 21.) 171 Vö. Bognár B . : A népies irányzat i.m. 172 vitéz Bajcsy-Zsilinszky E.: Nemzeti radikalizmus i. m. 10. 173 Ahogyan Kozma írta 1930. okt. 10-én kelt hosszú levelének végén: „véleményem szerint a rendszer csak akkor menthető meg, ha gyökeres személyi és módszerváltozás nagyon rövid időn belül
