Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között II. rész
A FAJVÉDŐ PÁRTTÓL A NEMZETI RADIKALIZMUSIG 650 törekvései”. A volt külügyminiszter ezzel egyetemben Bajcsy-Zsilinszky (németellenes) franciabarátságának revíziós esélyeit „illúziónak” nevezte. 26 Bár publicisztikája javát vitriolos germanofóbia jellemezte, Bajcsy-Zsilinszky időnként békülékenyebb hangot ütött meg a nagy figyelemmel követett németországi politikai mozgásokat illetően.27 1930 nyarán például – Weimarra utalva – megállapította, hogy „a vén sason, Hindenburgon kívül sehol egy nagyvonalú egyéniség”, körülötte pedig a „mai német parlamentarizmus teljes és tökéletes csődjét” lehet regisztrálni. Érdekes konklúziója szerint a merev osztályszerkezet miatt „vagy nem való a teljes politikai önkormányzat a német nemzet számára, vagy legalábbis más formában kellene” keresnie azt. Mint fogalmazott: „hosszú esztendők óta keservesen, de megható szívóssággal verekszik ott a levegőért és napfényért egy olyan politikai irányzat és mozgalom, amely gyökeresen és bátran szakítani kíván” a régi formákkal, célokkal és hagyományokkal. „Ez a Hitler-féle nemzeti szocialista párt és annak mozgalma” – szögezte le Bajcsy-Zsilinszky, noha ekkor már nem tartotta nagyformátumúnak a legalább „valami korszerű”-vel próbálkozó vezért, akit az 1923-as puccskísérlet idején még „zseniális szervező”-ként méltatott. 28 Az 1930. szeptemberi németországi választások után – ahol az NSDAP a Reichstag második legnagyobb pártjává nőtt – Bajcsy-Zsilinszky már „Hitlerék győzelméről” értekezett. A kommunisták gyenge eredményét ecsetelve kifejtette, hogy „botorság volna [...], ha egy kalap alá akarnánk fogni szélsőségesek címén a nemzeti szocializmust és a kommunizmust s ha egyforma vagy csak hasonló belső fejlődésképességet tulajdonítanánk a kettőnek.” A „nemzeti szocializmusért mint konstrukcióért igazán nem lelkesedem. [...] De teljes biztossággal érzem, hogy a jövendő fejlődés csírája azért valamiképpen benne van” – fogalmazott.29 Az új idők iránti érdeklődését és szövetséges-keresését érzékelteti, hogy egy héttel később az Előörs közölte annak a német nemzetiszocialista újságírónak a válaszcikkét, akinek a magyar politikus korábban kifejtette nézeteit a magyar–német viszonyról. 30 Bár a szerkesztőség elhatárolódott a cikk tartalmától és nem is találta azt megnyugtatónak, hangsúlyozta a reakció (német választási eredmények következtében) megnőtt jelentőségét, illetve örömmel nyugtázta a német újságíró elítélő szavait a „nagynémet propagandát” folytató „német származású magyarok” iparkodásáról, mellyel a weimari „köztársaság vezetőinek nevetséges jóindulatát” keresik. 31 26 Gratz Gusztáv: Magyarság és németség. Magyar Szemle 6. (1929) 5–8. sz. 192–197. 27 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Németek, magyarok. Előörs, 1930. július 26. 1–3. 28 Zsilinszky Endre: Korai öröm. Szózat, 1923. november 11. 1–2. 29 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Hitlerék győzelme. Előörs, 1930. szeptember 20. 3. 30 Vö. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Németek, magyarok. Előörs, 1930. július 26. 1–3. 31 Németek–magyarok. A német újságíró válasza. Előörs, 1930. szeptember 27. 8. Ezzel kapcsolatban állapítja meg Száraz György a következőket: „Igen-igen jellemző ez a »levélváltás« a kor eszmei zűrzavarára, és érthetőbbé tesz sok mindent, ami ezután következik. Bajcsy-Zsilinszky Endre, a MOVE volt
