Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova

GYÖNGYÖSSY MÁRTON

639

„puhult” a kincstár álláspontja. Az 1526-os országgyűlés már úgy rendelkezett, hogy a budai kamaránál három rézpénzt kell egy antiqua moneta denárért beváltani, de Szent Jakab ünnepéig (július 25.) az adásvételeknél mindenkinek a 2:1 beváltási arányt kell alkalmaznia, ezt követően a rézpénzt már nem lehet használni (nem maradhat forgalomban).

94

A rivális érdekkör Szerencsésék általi kiszorítási kísérlete a pénzreformmal együtt végérvényesen elbukott. A súlyos pénzhiánnyal küszködő II. Lajos arra kényszerült, hogy tárgyalásokat kezdjen a Fuggerekkel a rézbányák haszonbérletéről, gyakorlatilag visszahelyezésükről. A Fuggerek 1526 nyarán már diadalittasan arról tájékoztatták György szász herceget, hogy a tárgyalások eredményre vezettek, a magyarok egyezségre léptek, és most már ugyanúgy szállíthatják a rezet, mint korábban.

95

Nyilvánvalóan összefügg az előbbi megegyezéssel, hogy – amint már említettük – 1526 tavaszán ismét Thurzó lett a kincstartó, aki május végén tájékoztatta is erről a pozsonyiakat, egyúttal saját emberét, Pozsonyi Mártont küldte hozzájuk a harmincadhivatal átvételére azzal, hogy ha a korábbi kincstartó vagy Szerencsés Imre emberei („homines prioris thezaurarii vel Emerici Zerenches”) akadékoskodnának, akkor zárják ki őket a hivatalból.

Szerencsés Imre azonban továbbra is a király környezetében maradt: a királyi tanács tagja volt. Bérelte többek között a budai és a pozsonyi harmincadot: 1526 áprilisában például ezerötszáz forintot kölcsönzött a királynak, hogy cserébe és annak mértékéig megtarthassa a pozsonyi harmincad bérletét, 94 Krizskó P: A

körmöczi régi kamara i. m. 49.; Haraszti Gy.: Az

„igazi” Fortunatus i. m. 234.; Kubinyi A.: Országgyűlési küzdelmek i.

m. 145., 147.; Simon Zs.: A

zágrábi pénzverde i. m. 444–448.; Komoróczy G.: A

zsidók története i. m. 355. Az antiqua moneta újbóli bevezetéséről szóló legelső értesítést Sopron kapta (Buda, 1525. aug. 24.), lásd Házi Jenő:

Sopron szabad királyi város története. I/7. Oklevelek, leve

lek és iratok 1521-től 1531-ig. Sopron 1929. 162–164. (Nr. 117.); Huszár L.:

A

középkori magyar pénztörténet i. m. 80. II. Lajos király októberben tudatta Sopronnal, hogy az antiqua és a nova moneta közötti 1:2 beváltási arány már nem fog változni (Buda, 1525. okt. 4.). Lásd Házi J.:

Sopron szabad ki

rályi város i. m. 168–169. (Nr. 122.). II. Lajos a pénzérték-viszonyokra vonatkozó szabályozást 1526 elején megismételte, elrendelve, hogy átváltáskor egy antiqua monetáért két nova monetát lehet számítani, továbbá a nova monetát a budai kamarában kell visszaváltani (Buda, 1526. jan. 22.). Lásd Házi J.:

Sopron szabad királyi város i. m. 178–179. (Nr. 132.); Huszár L.: A

középkori magyar pénztörténet i. m. 81. Ugyanezen a napon ezzel egyenlő tartalmú rendelkezést kapott például Körmöcbánya városa is. Lásd Krizskó P: A

körmöczi régi kamara i. m. 50–51. 1. jegyz.; Huszár L.: A

középkori magyar pénztörténet i. m. 81. Az 1526. évi 34. törvénycikk a rézpénz beváltásáról: CJH 850–851.

95 Krizskó P: A

körmöczi régi kamara i. m. 53.; Fraknói V.: Magyarország a mohácsi vész előtt i.

m.164–

165.; Péch A.:

Alsó Magyarország i.

m. 118–119.; Heckenast G.: A

besztercebányai bányászfelkelés i. m. 390.; Spekner Enikő:

A

budai Fugger-faktorátus i. m. 432.; Komoróczy G.: A

zsidók története i. m. 354–355.; Fugger Rajmund, Antal és Jeromos levele György szász herceghez (1526. aug. 5.), lásd Marczali H.: Regesták külföldi levéltárakból i.

m. 457. II. Lajos és a Fugger-ház között 1526-ban a rézbányák haszonbérletéről kötött szerződés: Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. I. i. m. 27–31. (Nr. 20.). A sikeres tárgyalásokról beszámol Hans Dernschwam is. Lásd Dernschwam, H.:

A

besztercebányai i. m. 126.