Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova

II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA

632

pénzverdét állítsanak fel, amelynek jövedelmét határvédelmi célokra szánták.

81 Mindegyik esetben a király nevében történő pénzverést, valójában a tevékenység megszervezését és a hasznok lefölözését tapasztalhatjuk, tehát nem beszélhetünk magánosok által gyakorolt pénzverési jogról, csak jogosultságról.

Az 1523-as év egyébként Thurzó Elek átmeneti bukását is elhozta: leváltották a kincstartóságról. Mindez nem jelentett teljes mellőzést, mert ősszel már tárnokmester lett, de jól jelzi a Fugger–Thurzó-vállalkozás időleges pozícióvesztését. Thurzó leváltása mögött a királyné, Habsburg Mária (aki a körmöci kamaraispánságot is elvette Thurzótól) és a Szalkai László kancellár támogatását élvező Szerencsés–Haller-érdekkör állt. Utóbbiak adták az új kincstartót Várdai Pál püspök személyében, aki pedig Szerencsés Imrét választotta helyetteséül. Szerencsés tehát újra alkincstartó lett. Mária királyné alsó-magyarországi gazdasági érdekei miatt fordult szembe a Fugger–Thurzó-vállalkozással, és foglalt állást a rivális érdekkör, Szerencsésék mellett.

82

1523-tól a verdéket gyakorlatilag kivétel nélkül a királyné bizalmát élvező Szerencsés–Haller-érdekkörhöz tartozó vezetők irányították: Körmöcbányán Habsburg Mária megbízható embere, Beheim Bernát volt a kamaraispán, Kassára egy bizonyos Izsák zsidót, Nagyszebenbe Ártándi Pált küldték, majd a hasznokból Tornallyay Jakab is részesült, Nagybánya kamaraispánjai Szentgyörgyi György és Berendi Dávid lettek, a pozsonyi pénzverést Pitti Miklós és Fischer Jakab igazgatta és Grosch Balázs pénzverőmester vezette, a visegrádi pénzverde pedig személyesen Haller János irányítása alatt, a budai kereskedő Crap János és boroszlói Mehl Boldizsár vezetésével működött, míg Eszéken Keserű Mihály és Szerecsen János kaptak pénzverési jogosultságot, bár kérdéses, hogy ezzel a lehetőséggel éltek vagy sem. Egyedül Besztercebánya esetében tűnik stabilnak a Fugger–Thurzó vállalkozás befolyása, ahol üzletfelük, a boroszlói kereskedő és joachimstali bányavállalkozó, Mehl Boldizsár vezette a verdét, amelyben a személyzetet kuttenbergi pénzverők adták (Ján Holický és de Iskyry Miklós pénzverőmesterek vezetésével), bár Mehl – Haller irányítása alatt – Visegrádon is dolgozott.83

Mehl 81 Thallóczy L.: Jajcza i.

m. 308–309. (Nr. CCXVIII.); Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i.

m. 136.; Simon Zs.: A

zágrábi pénzverde i. m. 441.

82 Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i.

m. 130.; Hermann Zs.: Államháztartás i.

m. 327.; Erdélyi G.: Egy kivételes karrier i. m. 125–126.; Soós F.: Magyarország kincstartói i.

m. 64–65.; Kubinyi A.: Országgyű

lési küzdelmek i. m. 135.; Soós F.: A

középkori Magyarország i. m. 96., 98.; C. Tóth N. et al.: Magyar

ország világi archontológiája i. m. 134.

83 Simon Zs.: A

zágrábi pénzverde i. m. 437–440., 444.; Beheim Bernáthoz lásd Buza J.: A

Dunába vetett vonópad i. m. 292–295.; Izsák zsidóhoz lásd Kohn S.: A

zsidók története i. m. 289., 474. (Nr. 64.); Magyar–Zsidó Oklevéltár. Monumenta Hungariae Judaica. I. 1092–1539. Szerk. Friss Ármin. Bp. 1903. (a továbbiakban: MZSO I.) 325–326. (Nr. 275.); Kemény L.:

A

kassai pénzverőház i. m. 250.; Pohl, A.:

Die Münzstätte Kaschau i.

m. 37., 47.; Komoróczy G.: A

zsidók története i. m. 343.; Ártándi Pálhoz lásd Fógel József:

II. Lajos udvartartása. 1516–1526. Bp. 1917. 24., 37. 8. jegyz.;