Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
GYÖNGYÖSSY MÁRTON 617 rendelkezése, amellyel a nyolc latos pénz veréséből származó jövedelem felét a királyné számára fizettette ki. A további forrásokban szereplő minden egyéb értesülés másod- (például az 1524-ben Magyarországra érkező Antonio Burgio pápai nuncius) vagy harmadkézből (például a lőcsei Konrad Sperfogel) származik. 31 A moneta nova numizmatikai értelemben gyűjtőfogalom, mivel 1521–1525 között háromféle ezüstpénznemet bocsátottak ki: legalább négy helyen verték a nagyobb értékű ezüstpénzt, a hátlapi körirata szerint „moneta nova” garast, az országhatáron belül legalább kilenc, azon kívül legalább két helyen körirat nélküli denárok, míg legalább öt helyen körirat nélküli obolusok készültek, beleértve az alig egy évtizede felbukkant visegrádi veretű obolust is. 32 Az egyes pénznemek esetében korabeli források alapján csak a denárok pénzlába határozható meg. Hermann Zsuzsanna kutatásai szerint egy budai márka négy latos pénzöntvényből 440 darab moneta nova denárt vertek ki (a denárok középsúlya így: 0,56 gramm volt). Hermann Zsuzsanna számításaihoz felhasználta Antonio Burgio pápai nuncius leírását (mivel a nuncius értesülései 1525-ből és 1526-ból származnak, és neki végig kellett néznie a budai Fugger-faktorátusnál elhelyezett pápai segély – eredetileg 33 ezer dukát, amelyet moneta novára váltottak át – elértéktelenedését, ebben az esetben megbízhatóak, bár Burgio márkánként 450 denár kiveréséről tud), Hans von Planitznak, a szász választófejedelem tanácsosának egy 1521-ben szerzett értesülését (márkánként 450 denár), valamint a kassai pénzverde számadáskönyvének ezüstbeváltással kapcsolatos adatait.33 Simon Zsolt, aki az előbbi források alapján már eleve már kánként 450 denárral számol (így a középsúly: 0,55 gramm), viszont a zágrábi pénzverde 1525. évi számadásaiból márkánként 500 denár kiverését mutatta ki (a denárok középsúlya eszerint: 0,49 gramm lenne), azonban azt ő is hangsúlyozza, hogy ez nyilvánvalóan önkényes helyi döntés eredménye.34 Igazán jó eredményt az hozhatna, ha több száz, jó 31 II. Lajos és a Fugger-ház között 1526-ban a rézbányák haszonbérletéről kötött szerződést lásd Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. I. 1441–1538. Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály. (Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria. Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály: Okmánytárak) Pest 1857. 27–31. (Nr. 20.) II. Lajos rendelkezése a nyolc latos pénz veréséből származó jövedelem felének királyné részére történő kifizetéséről (Buda, 1526. máj. 3.); Uo. 33–34. (Nr. 23.); Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet i. m. 81. A további források értelmezéséhez lásd Simon Zs.: A zágrábi pénzverde i. m. 433–435. 32 Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 139–142.; Ujszászi Róbert: II. Lajos ismeretlen verdejegyű obu lusa. Numizmatikai Közlöny 106–107. (2007–2008) 225–226. Az egyes ezüstpénzek értékviszonya az alábbi volt: egy garas öt denárt ért, míg egy denárért két obolust adtak. A pénzreform idején vert forgalmi ezüstpénzek: garas (CNH II. 299.: Mzz. 254-1–6), denárok (CNH II. 305.: Mzz. 257.; CNH II. 308A: Mzz. 258-1–20, 22–30, 32–33, CNH II. 309.: Mzz. 258-35; CNH II. 310.: Mzz. 258-21; CNH II. 311.: Mzz. 258-31; CNH II. 313.: Mzz. 258-34) és obolusok (CNH II. 314A: Mzz. 259-1–6; CNH II. 315.: Mzz. 260-1–3; CNH II. 316.: Mzz. 261.; CNH II. 317.: Mzz. 262.; CNH II. 318.: Mzz. 263.). Itt jegyezzük meg, hogy a garasverés újbóli megindításának indoka nem ismert, valószínűleg az aprópénzek várható értékvesztésével állhatott összefüggésben. 33 Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 316–323. 34 Simon Zs.: A zágrábi pénzverde i. m. 434., 459.
