Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
GYÖNGYÖSSY MÁRTON 615 Ezzel szemben a II. Lajos idején vert antiqua moneta denárok sorában metroló giai változást kimutatni nem tudunk, ez pedig arra utal, hogy minőségi változás, pénzromlás sem 1521 előtt, sem pedig 1525 után nem történt. Ez a rendelkezésünkre álló éremanyag alapján mérési eredményekkel bizonyítható, így állandó minőséggel kell számolnunk. Marián Bován a gyerki éremleletből II. Lajos 1521 előtti és 1525 utáni körmöci veretű antiqua moneta denárait vizsgálta meg (379 darabot) és arra jutott, hogy metrológiai szempontból nincs változás, a vizsgált pénzérmék általa mért átlagsúlya konzekvensen 0,55 gramm. Mivel forgalmi pénzekről van szó, ehhez az értékhez hozzá kell számítanunk valamekkora mértékű kopást is. Ennek mértékét meghatározni egyébként igen „ingoványos” terület. Hóman Bálint például a karoling pénzek és Szent István pénzei esetében az al marco verés sajátosságai és a kopás miatt a mért átlagsúlyhoz még 5%-ot adott. Mindenesetre biztos, hogy a korszakunkban forgó, korábbi Mátyás-vereteknél nagyobb kopással kell számolnunk, mint a Jagelló koriak esetében.27 Hasonló, de magasabb súlyadatokat eredményező vizsgálatot vé geztünk el II. Lajos antiqua moneta denárai esetében az ELTE Régészettudományi Intézetének Éremgyűjteményében. A Nagyszombatból Budára, majd Pestre helyezett, „királyi” rangot kapott egyetem Érem- és Régiségtani Intézetének (1777) Éremgyűjteménye ugyanis az éremleletekből sokáig kiválasztási joggal rendelkezett. Ezen jogát a Magyar Nemzeti Múzeum után gyakorolhatta. A méréshez azokat a változatokat választottuk ki, amelyekből nagyobb darabszámban állnak rendelkezésre ép(nek tűnő) példányok – összesen 128 pénzérme. Mivel ezek a darabok leletekből származnak, és szerencsére nem került sor az anyag „duplumosítására”, így az egyes változatok mennyisége az adott verdék emissziós képességét is jelzi. 28 Különösen az 1526-os kassai veretű denárok számosságára szeretnénk felhívni a figyelmet, hiszen közismert, hogy Kassán verték pénzzé az ország északi és északkeleti részein lefoglalt, illetve beszolgáltatott egyházi kincseket.29 Összességében érdemi minőségi változás ezen minta alapján sem mutatható ki. A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. Századok 124. (1990) 28–36.; Uő: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. (História Könyvtár. Monográfiák 17.) Bp. 2001. 56. 27 Marián Bován: Kremnické denáre L’udovíta II. (moneta antiqua) z nálezu v Hrkovciach. Slovenská numizmatika 14. (1996) 149–164. A forgalmi pénzek kopásához lásd Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 40., 187.; Gyöngyössy Márton: Pénzgazdálkodás és monetáris politika a késő középkori Magyaror szágon. (Doktori Mestermunkák) Bp. 2003. 220., különösen 649. jegyz. 28 Gyöngyössy Márton – Mészáros Orsolya: Az Intézet és az Éremgyűjtemény története. The History of the Institute and the Numismatic Collection. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetének Éremgyűjteménye. Numismatic Collection of the Eötvös Loránd University Faculty of Humanities Institute of Archaeological Sciences. Szerk. Gyöngyössy Márton – Mészáros Orsolya. Bp. 2010. 16., 20., 24.; Gyöngyössy Márton: A kincstalálástól az ásatásig. A régészeti feltárási jog története és hatályos szabályozása Magyarországon. Bp. 2016. 23–24., 31. 29 Várdai Pál egri püspök utasította Kassa városát minden egyházi kincs nyolc latos ezüstpénzzé verésére, amelynek egyik részét a nép segítésére, másik részét hadiköltségekre szánták (Eger, 1526. szept. 18.). Lásd Artur Pohl: Die Münzstätte Kaschau im Mittelalter. Südost-forschungen 27. (1968)
