Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 604 Horváth János imént megbírált elképzelésének forrásvidékét kutatva figyeltem fel arra, hogy Kézai Simon „hun–magyar alkotmánytanának” tézisei milyen módosulásokon mentek keresztül a 15–16. század fordulóján. (Meglehet ennek figyelemmel kísérése tanulságosabb, mint nagy elődünk egyik tévedésének cáfolata.) A 14. századi krónikakompozíció (c. 7.) apróbb hibákkal, de lényegében változatlanul vette át IV. László „hű klerikusának” e szövegrészletét.118 Thuróczy János krónikájában (c. 12.) azonban a hadba hívásról szóló mondat annyiban módosult, hogy a communitas edictum a immár a generalis expeditio exercitus mellett a közügyek megtárgyalására is szólíthat ( cum res com munitatem equa sorte tangentes occurrerent), ezért – nem meglepő módon – a részvétel nem csak fegyveres lehet (a címzett e szerint armatus vel qualiter potest, compareat). 119 Antonio Bonfininél (I. decas , 2. könyv) teljesen eltűnik az „alkot mánytan”: Thuróczy szövegének általa átdolgozott változatában nem esik szó sem választott, kötött mandátumú és letehető rector ról és kapitányokról, sem részben közéleti célú gyűlésekről. Az ascoli mester csak a véres karddal közvetített hadba vonulási parancsról számol be, illetve az annak figyelmen kívül hagyása esetén az illetőt fenyegető egyetlen büntetésnemről, a halálbüntetésről, amit – mint azt személyesen látott erdélyi tapasztalatára hivatkozva állítja – ugyanazon véres karddal hajtanak végre.120 A hazai nemesek és jobbágyok közti különbséget magyarázandó Werbőczy István Tripartitum ában (I a Pars, c. 3.) Thuróczy Jánost követi, de két jelentős eltéréssel: egyrészt nem ejt szót arról, hogy a rector ítéleteit a communitas felülbírálhatja, sem arról, hogy az utóbbi leteheti az előbbit éppúgy, mint a kapitányokat; másrészt pedig a hadba vonulást ok nélkül elmulasztókra váró büntetések közül csak a halálbüntetést és a szolgaságra vetést sorolja fel. 121 alternatívájaként szerepeltetik Mályusz Elemér és Kristó Gyula In: Johannes de Thurocz: Chronica Hun garorum II.: Commentarii 1. i. m. 90. (jelzik Szűcs Jenő bírálatát is). Hasonlóan jár el Veszprémy László is: Anonymus: A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Ford. Bollók János. i. m. 130. 74. jegyz. 118 SRH I. 255. 8. sor – 257. 3. sor. 119 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum I.: Textus. Szerk. Elisabeth Galántai et Julius Kristó. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova VII.) Bp. 1985. 33. 27. sor – 34. 10. sor. Az idézett kifejezéseket lásd uo. 33. 27–28. sor, 34. 2–3. sor. 120 Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. Ediderunt Josephus Fógel – Béla Iványi – La dislaus Juhász. I.: Decas I. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Saeculum XV.) Lipsiae 1936. 55–56. Ungarorum annales Unnos... referant... edicta dei voce et reipublice nomine precinisse; expeditionem tumultuariam et excogitatam circumlato cruento gladio pronunciatoque loco, que prestituissent temere, eodem gladio per medium cesos, quam consuetudinem adhuc in Transylvania in Turcorum tumultu observatam vidimus. 121 Werbőczy István Hármaskönyve. Ford., bev. Kolosvári Sándor – Óvári Kelemen. (Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár, 1000–1895. Milleniumi Emlékkiadás) Bp. 1897. 56. (Az 1517-ben megjelent editio princeps latin szövege.) Eckhart Ferenc szerint Werbőczy csak azért nem említette a communitas Kézainál és Thuróczynál egyaránt szereplő jogait, mert műve adott pontján célja a nemesi
