Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 596 Az elképzelés francia szálának feltárása ugyanakkor indokolt volt. Ez a munka azonban folytatásra várt, hiszen Henri Lemaître – és nyomában Szűcs Jenő – igen csekély forrásanyagra alapozva vonta le következtetéseit, mely legfeljebb a probléma azonosítását tette (volna) lehetővé. Újabb utak és tévutak a téma hazai kutatásában (1. rész) Szűcs Jenő a jelen keretek között tárgyalt elképzelését a nagy Kézai-tanulmány megjelenése óta három kihívás érte. 1.) Gerics József – eltérve saját 1957-es álláspontjától – már a „nemzeti” szolgaság eredetének Kézai-féle elméletét is a római jog egyetlen szöveghelyére vezette vissza. 2.) Veszprémy László Simon mester esetleges forrásainak körébe bevont bizonyos katalán szövegeket és a Pszeudo-Turpinusgestát. 3.) Györffy György Troisfontaines-i Alberik egyik szöveghelyére támaszkod va amellett érvelt, hogy az elmélet hazai recepciójára már Kézai előtt sor került. Lássuk, hogy mi marad Szűcs Jenő elképzeléséből e három felvetés nyomán, melyek közül az első a „francia szálat”, a harmadik pedig Kézait iktatja ki a magyarázatból. 1.) Újabban feledésbe merülni látszik, hogy Gerics József a hazai korai rendiség általa vélt aquileiai inspirációs forrásainak feltételezéséig részben korábbi Kézaitanulmányából kiindulva jutott el. A kérdéskört először felvető munkájában ösz szefüggésbe hozta az 1298. évi decretum bizonyos rendelkezéseit Kézai gestá jával; egyrészt a nemesség egységének hangoztatása miatt, másrészt pedig azért, mert a törvény 5. cikkelye a hatalmaskodókat örökletesen zárja ki a nemességből, akárcsak Kézai teszi ezt a hadba vonulás alól ok nélkül magukat kivonókkal. A szerző megfogalmazása mindenesetre igen óvatos: „A nemesi jog alapelveinek rokon felfogása és a nemességtől megfosztó cselekmény azonos megítélése szintén arról tanúskodik, hogy a III. András-kori törvény ugyanannak a szélesebb értelemben vett műhelynek, ’jogi iskolának’ a szellemi terméke, mint a gesta .” 89 A Kézainál, illetve az említett törvénycikkelyben olvasható rendelkezések témakörei (egyik a hadba vonulást szabotálókat, másik pedig a hatalmaskodókat bünteti) elég távolinak tűnnek egymástól; talán ezzel magyarázható, hogy a szerző ekkor a hadi szolgálat kérdését nem is említi. Szempontunkból ennél is érdekesebb, hogy itt inspirációs forrásként kizárólag Simon mester „északitáliai [sic] tanulmányai és személyes élményei” kerülnek szóba, a „francia szál” nem, noha egyébként Szűcs Jenő nagy Kézai-tanulmányát a szerző idézi, mégpedig pozitív értékeléssel. 90 89 Gerics József: Krónikáink és a III. András-kori rendi intézmények friauli-aquileiai kapcsolatairól. Filológiai Közlöny 21. (1975) 315. 90 Uo. 315–317. (Az itáliai comune-kormányzatok mint Kézai inspirációs forrásai – Attila more Roma no királlyá választásának római jogi gyökerei. Az idézet: uo. 315.) Kevéssel alább Gerics József eljut addig a feltételezésig, mely szerint az aquileiai egyházfejedelemség politikai berendezkedése jelentős
