Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 588 utóbbi lehetőségének délibábjától. Az egyezések szerinte „már-már szövegszerűek”. Ugyan „nem a szövegpárhuzamok perdöntőek”, ám e megfogalmazás feltételezi az utóbbiak létét. Kézai „latin forrásai esetében is szabadon oldotta fel olvasmányainak fordulatait”, tehát voltak nem latin olvasmányai is. „Azt sem állíthatjuk határozottan, hogy közvetlenül Philippe de Beaumanoir szövege lett volna... Kézai forrása”, tehát határozatlanul ez állítható, főleg ha a kapcsolat esetleg közvetett volt. Nem véletlen, hogy Szűcs Jenő expressis verbis következtetéseinek ellenére több, e tanulmányt kommentáló történész írásában rendre olyan megfogalmazásokkal találkozunk, mint például a következő: „Ebben a felfogásban a 13. századi francia elméleti megfontolások (főleg a Kézaival kortárs Philippe de Beaumanoir jogszokásgyűjteményében foglaltak) hatottak Kézaira, [...]”58 Márpedig – és ezzel a Beaumanoir datálását lényegében helyesen megadó Szűcs Jenőnek is tisztában kellett lennie – valóban délibábról van szó, minthogy a két szöveg közül egyik sem hathatott a másikra, mivel egyidejűleg keletkeztek.59 Mint az ismert, az 1282. szeptem ber 17-e és október 21-e között lezajlott hód-tavi csata a legkésőbbi esemény, melyet Kézai Simon említ gestá jában (c. 75.: az egyenes vonalú történeti elbeszélés végén), és Domanovszky Sándor óta általános a feltételezés, hogy az 1285 első hónapjaiban lezajlott úgynevezett „második tatárjárás” kellően fontos fejlemény volt ahhoz, hogy IV. László „hű klerikusa” szó nélkül hagyta volna – tehát művét az előtt be kellett fejeznie. Maga Domanovszky mindezek alapján az 1282–1285 közti idősávra datálta ezt a gestá t. 60 Tekintettel az előbbi esemény Zsoldos Attila által pontosított dátumá ra, Kézai művének elkészültét leginkább az 1282 késő őszétől 1284 végéig tartó bő két éves időszakra szűkíthetjük. Philippe de Beaumanoir a Coutumes de Beauvaisis 58 Kristó Gyula: Magyar historiográfia I.: Történetírás a középkori Magyarországon. (A történettudomány kézikönyve) Bp. 2002. 75. Vö. Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II.: Commentarii 1.: Ab initiis usque ad annum 1301. Composuit Velmirius Mályusz (adjuvante Julio Kristó). (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova VIII.) Bp. 1988. 90.; Anonymus: A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Kézai Simon : A magyarok cselekedetei. Ford. Bollók János i. m. 130. (75. jegyz: Veszprémy László – ő utóbb, akadémiai doktori értekezésében körültekintőbben fogalmazott, egyben új perspektívákat nyitott a kérdés kutatásában. Lásd II. közlemény, 1. jegyz.); Csákó Judit: A középkori magyar történeti hagyomány mesés elemei Albericus Trium Fontium krónikájának tükrében. Fons 19. (2012) 451. Szűcs Jenő a „Spenót-vita” során elhangzott hozzászólásának alapján Kristó Gyula volt az első, aki óvatosan, de átvette a szolgaság keletkezésének kapcsán a Kézai francia forrásáról megfogalmazott elképzelést. Kristó Gyula: Kézai Simon és a XIII. század végi köznemesi ideológia néhány vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 76. (1972) 9. 59 Szűcs J.: „Nemzetiség” i. m. 248. „1283 körül”: Uő: Társadalomelmélet i. m. 431.: „amikor maga [Beaumanoir] Clermont bailli je [sic] volt (1279–1282 [helyesen: legalább 1283-ig])”; Uo. 433.: „1280 táján”. 60 SRH I. 131. 15–16. sor. A hód-tavi csata Kézainál. Lásd uo. 187. 1–19. sor. Az utóbbi dátumának a korábbitól eltérő meghatározását lásd Zsoldos Attila: Téténytől a Hód-tóig. Az 1279 és 1282 közötti évek politikatörténetének vázlata. Történelmi Szemle 39. (1997) 93–97., főleg 96. A „második tatárjárás” 1285 gyertyaszentelője (február 2.) vagy már akár az előző év karácsonya táján kezdődött. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi [sic] királyok alatt. 2. kiadás. Bp. 1899. II. 386., és főleg 565. 271. jegyz.
