Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DEÁK ÁGNES 567 süket fülekre találva.58 Ezen álláspont következetes hangoztatója Bécsben 1861 késő tavaszán azonban Apponyi lett, Szőgyény már április elején feljegyezte, hogy Zsedényi Ede udvari tanácsos Apponyit fel akarta jelenteni az uralkodónál, hogy az 1848-as törvények mellett agitál. 59 Dessewffy részéről az első állásfoglalás e tekintetben április végén maradt fenn: „Ezzel az országgyűléssel – és akármely újonnan választandóval is – tranzakció csak 1848 bázisán lehetséges. Ezzel az igazsággal meg kell barátkozni” – írta Szécsennek. Érződik levelében az elbizonytalanodás, tőle igazán szokatlan módon úgy nyilatkozott, hogy nem állíthatja, hogy teljesen tisztában lenne azzal, mit is kellene csinálni.60 Ugyancsak ekkor kelt Teleki Sándor tudósítása, mely ben Dessewffyt még úgy jellemzi, mint azon kevesek egyikét az országgyűlésen, akik „a kibékitést minden áron akarják”, de néhány nappal később már árnyaltabban fogalmazott, nyilvánvalóan érzékelve az országgyűlésen jelenlevő konzervatívok közeledését az 1848-as jelszóhoz: „Ezek [a konzervatívok] éppen ugy mint mi, a 48-iki eszmét tüzték ki lobogóra, de ha reájuk biznánk, le fognák azt a nevetségig devalválni, amennyiben a biztosítékjainkra vonatkoznak, mellyek benne foglalvák a bécsi polytica ellenében. Azonban ez mind nem levén lehetséges, mert nem korszerü, és mert számuk nem elegendő, a kerékkötő szerepét viendik ezek, amennyire lehet, hogy gyöngittessék, lassittassék mozgalmunk.” 61 Dessewffy Deák felirati javaslatának abban a pontjában vélte megtalálni az archimedesi pontot, melyben a perszonálunió dinasztikus kötelékeit tiszteletben tartó állami önállóság programját hirdető Deák méltányosságra hivatkozva elképzelhetőként szólt a birodalom államadósságai egy részének átvállalásáról – amit 1848-ban a Batthyány-kormány még oly határozottan elutasított –, ezen túl a magyar parlament és a birodalom másik fele parlamentjének „eseti érintkezését” is elfogadhatónak minősítette. Azt fejtegette bécsi elvbarátainak, hogy nem arra kell figyelni, hogy az államjogi program a perszonálunió, hanem hogy ezen a 58 Szőgyény levele Vayhoz. Bécs, 1861. jan. 28. Lásd Emléklapok i. m. 380.; Szőgyény véleményére lásd még Idősb Szőgyény-Marich László i. m. 59., illetve Szőgyény levele Vayhoz. Bécs, 1861. ápr. 17. Lásd Emléklapok i. m. 406. 59 Szőgyény levelei Vayhoz. Bécs, 1861. ápr. 9., 11. Lásd Emléklapok i. m. 395–396.; Apponyi érvelését lásd Apponyi levele Vayhoz. Pest, 1861. máj. 16. Uo. 412–414. Május közepén Sennyey is hasonló beismerést tett: „Valljuk be őszintén, hogy súlyos hibát követtünk el akkor, mikor azt hittük, hogy az alkotmányos formákat feltételesen is bizonyos határok közt és kivételek mellett, helyreállíthatjuk. A közszellem sokkal erősebb ezen országban, semhogy azt mondhatnók neki: ennyit visszaadtam, többet nem adok.” Ő azonban nem az 1848-as törvények elfogadásának sürgetését látta maga számára kiútnak, hanem a hivataláról való lemondást. Sennyey levele Szőgyényhez. Pest, 1861. máj. 12. Lásd Idősb Szőgyény-Marich László i. m. 316. 60 Dessewffy levele Szécsenhez. Pest, 1861. ápr. 21–22. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/d., lásd Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 447. Vö. Szécsen levele Dessewffyhez. 1861. máj. 6. MNL OL P 90 5/e. 61 Varga J: Határozatiak és feliratiak i. m. 194., 196–197.
