Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DESSEWFFY EMIL ÚJFAJTA KÖZVETÍTŐ SZEREPBEN – 1860–1861 556 a gondolat: itt az idő, hogy a konzervatívok kudarcukat belátva lemondjanak posztjukról. Ekkor Szőgyény kezdeményezésére Kemény Zsigmond báró a Pesti Naplóban kiállt a kormányzat „érdemei” mellett, miközben hangsúlyozta, az 1848-as eszmék jegyében útjuk eltér a konzervatívokétól: „Mi az 1848-ki eszmékért küzdünk, s utunk egészen különválik a mostani kormány utjátol, de kötelességünknek tekintettük ... hallgatással nem mellőzni azt is, a mi jót tett, sőt nyiltan kijelenteni azt, hogy mi szerencsétlenségnek tekintenénk a jelen körülmények közt minden kormányváltozást.”20 Ez azonban nem változtatott a konzervatívok politikai elszigeteltségén. Dessewffy ugyanúgy értelmezte a számára irracionálisnak tűnő kérlelhetetlenséget, mint 1849-ben a nemzeti radikalizmust: „Az emberek tényleg bolondok.” 1860 őszén azonban már nem hitt abban, hogy kényszerítő eszközökkel, uralkodói diktatúrával rá lehet őket szorítani, hogy a józan észre újra rátaláljanak.21 Ha racionálisabb okok után kutatott, jó ideig még a nehézségek fő forrását a diploma által nyitva hagyott kérdések lezáratlanságában (a birodalom másik felén új tartományi statútumok hiányában, Magyarországon a birodalmi tanácsot illető bizonytalanságban, a főispáni kinevezések és instrukcióik késlekedésében) vélte megtalálni, s igen nehezen szabadult attól az illúziótól, hogy saját eredeti programja alapvetően más politikai szituációt eredményezett volna. 22 A lázas tevékenység, az azzal egyidejű csalódás és értetlenség hamar a lehangoltság hullámvölgyeihez vezetett, ami december közepe táján láthatólag a depresszióig fokozódott. Már Kónyi Manó is utalt erre tapintatosan: december 14-ére Bécsbe várták volna Dessewffyt, hogy az országgyűlési választásokon irányadó választási szabályok meghatározására hivatott esztergomi prímási értekezlet előkészítéséről tárgyaljanak, de ő „a hangulatnál fogva, a melyben kedélye az októberi fordulat miatt volt”, nem ment el Bécsbe, s visszavonulását jelentő leveleket írt Sennyey Pál bárónak és Szécsen Antal grófnak, felhatalmazva őket arra, hogy közös barátaikkal 20 A fúziótervekről lásd Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 94.; ugyanez Apponyi szövegezésé ben: „Feladatunk”, keltezés nélkül. Lásd Emléklapok i. m. 326–327.; a konzervatívok meglepődéséről lásd [Ludasi Mór]: Drei Jahre Verfassungsstreit. Beiträge zur jüngsten Geschichte Oesterreichs. Von einem Ungar. F. A. Brockhaus, Leipzig 1864. 66–67.; Kemény Zsigmond: „Pest, február 4.” Pesti Nap ló, 1861. febr. 5.; Vö. Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 252.; A cikk előzményeként lásd Szőgyény levele Vayhoz, Bécs, 1861. jan. 25. Lásd Emléklapok i. m. 377. 21 Dessewffy levele Szécsenhez, Szentmihály, 1860. nov. 2. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/d.; ugyanerről részletesebben: „Az elkövetett hibáinkat be kell vallanunk. Tévedtünk. Azt hittük és reméltük, hogy az emberek itt nem teljesen bolondok. De azok. Ezzel alapvetően nincs mit csinálni. [...] Bolondokház beli lakókkal van dolgunk.” Dessewffy levele „Mein guter Freund!” megszólítással. Pest, 1860. nov. 28. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/d. vö. Dessewffy memoranduma Windischgrätzhez, 1849. január vége: „A józan ész Magyarországon tökéletesen eltévedt.” Lásd Wertheimer Ede: Új adatok a magyar ó-conservativok történetéhez. Történeti Szemle 4. (1915) 564., lásd még uo. 556. 22 Vö. Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. III. Bp. 1932. 134.
