Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DEÁK ÁGNES 553 dolgozott –, aki a Deák Ferenc köréhez vezető legközvetlenebb politikai kapcsot jelenti majd Dessewffy számára.9 Igyekszik az ország különböző pontjai ról információkat gyűjteni a diploma fogadtatásáról.10 A liberális tábor hívei nek megnyerésére törekszik azzal a céllal, hogy fogadják el kiindulópontként a közjogi kérdés rendezésére a diploma által szabott kereteket. Hangsúlyozza: a diploma továbbfejleszthető – bár ebben maga sem lehetett biztos, hiszen tudhatta, az uralkodó ellenállása a legfőbb akadály. Lónyay naplójának tanúbizonysága szerint „felmerült bizonyára náluk mint vezéreszme, mit Emiltől már többször hallottam, és melynek erősítéséül bizonyára a Reichsrati tanácskozások lefolyása és ott a magyar tagok túlnyomó befolyása szolgálhatik, hogy hivatva van Magyarország ezen monarchiába[n] a fő szerepet játszani, s ebbül többé nem Osztrák, de Magyar Monarchia leend, ha az adott bázison a dolgok ügyesen tovább fejlesztetnek”.11 S hogy ennek hangoztatása nem puszta propagandafogás volt Dessewffy részéről, mutatja, hogy elvbarátaihoz intézett őszi leveleiben is kifejtette, hogy a Magyarország és Ausztria közötti szakadékot csak úgy lehet áthidalni, ha „Magyarország egyszer s mindenkorra hegemon szerephez jut a Monarchiában”, s javaslatai szerint Magyarország helytartója lenne tulajdonképpen a Monarchia első főméltósága. Szőgyény László is megemlíti emlékirataiban, hogy az 1861. februári pátens kibocsátása után Dessewffy „már odahajlik, hogy a császár tegye birodalmának súlypontját Magyarországba...”12 Természetesen a birodalmi vezetők s mindenekelőtt az uralkodó szeme elé szánt memorandumaiban ezt nem fejtegette, ott inkább a föderatív szervezet jegyében Magyarország és a többi tartomány egyenjogúságának követelményét állította az érvelés előterébe. 9 Lónyay és Dessewffy kapcsolatáról lásd Dénes Iván Zoltán: Lónyay Menyhért visszaemlékezése Des sewffy Emilre. Magyar Tudomány. Új folyam 28. (1983) 312–323.; Lónyay összefoglalója Dessewffy érdemeiről a Földhitelintézet és Tisza-szabályozás ügyeiben uo.; Lónyay közvetítő szerepére lásd Emléklapok vajai Báró Vay Miklós életéből. Lévay József bevezetésével. Bp. 1899. 331.; Dessewffy felesége férje halála után kifejezetten férje „jó barátja”-ként fordult Lónyayhoz. Dessewffy Emilné levele „Nagyságos Elnök úr!” megszólítással [Lónyayhoz]. Szentmihály, 1866. jún. 3. MTA KIK Kt. Ms 5304/171; Vö. Cieger András: Lónyay Menyhért 1822–1884. Bp. 2008. 77–81., 95., 98–99. 10 Vö. például Szalai István szentesi református lelkész levele Dessewffyhez. Szentes, 1860. nov. 8.: „A Cs. K. Diploma nálunk sem okozott semmi hatást, az itteni nép még most is az invasiót hiszi; egyébiránt a mi alföldi városaink lomha tömegek, politikával keveset gondolnak.” MNL OL P 90 5/e. A magyar nyelvű levéltári forrásokat modernizált helyesírással idézem. 11 „Kótaj, 27. Okt[ó]b[e]r.” Lónyay Menyhért naplója 1860–1861. S. a. r. Berkes Hajnalka – Laszli Mariann – Nagy Anita. Szerk. Deák Ágnes. Bp. 2004. 9., 11. Vö. ennek egy másik megfogalmazásával 1860 novemberében: „Ő még mindig hiszi, hogy ha fussio – támogatása a mostani magyar kormány élén álló férfiaknak – a magyar befolyásnak túlnyomósága – a monarchiának magyar monarchiává való átváltoztatása lehetséges.” Uo. 36.; Vö. Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 83–85. 12 Dessewffy levele Szécsenhez és Mailáthhoz. Pest, 1860. okt. 10. (német nyelvű); Dessewffy levele Szécsenhez. Pozsony, 1860. nov. 16. MNL OL P 90 5/d. A német nyelvű levéltári forrásokat saját fordításomban idézem. A forrás nyelvét csak akkor tüntetem fel, ha abból idézek. Vö. Idősb Szőgyény-Marich László i. m. 76–77.
