Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Rácz György: Történetírás és levéltár
RÁCZ GYÖRGY 55 Miniszteri Biztosaként 1946–49-ben.18 A nem állami szféra által keletkeztetett iratok, fényképek, hangfelvételek – és hadd emeljem ki itt a naplót, aminek forrásértékéről azt gondolom nem vitatkozik senki – levéltárban történő elhelyezése erősen szorgalmazott programja napjainkban nemcsak a központi, de a fővárosi levéltárnak is.19 A történészek a „levéltári kánon” valójában haszontalan ostoro zása helyett abban segíthet(né)nek a levéltárosoknak, hogy egyre több értékes magánirat jellegű forrást tudjanak behozni a falakon belülre, a bent lévőket pedig minél inkább sikerüljön feltárni, feldolgozni. Tudomásul kell vennünk, hogy az állam azért tarja fenn a levéltárakat, hogy őt magát mentesítse a napi ügyintézésben már nem releváns irattári anyag szakszerű tárolásától, és lehetősége legyen a történészeknek kutatni az anyagokban. Ez nem jelenti azt, hogy a levéltár egy privilegizált tudós társaság igényei szerint tematikusan átrendezze az anyagát. A magyar levéltárosok nem győzik hangsúlyozni, hogy a magyar levéltári törvénnyel a történészek Európában az egyik legliberálisabb kutatási lehetőséget élvezhetik. Kutatóintézeti támogatói nyilatkozattal ugyanis szinte minden levéltári anyaghoz hozzáférhetnek. Figyelembe kell azonban vennünk azt a statisztikai tényt, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár kutatóinak fele végez csak tudományos célú kutatást, másik fele egyszerű állampolgári kutató, akik adatokhoz szeretnének hozzáférni. Többségük amatőr családkutató, de van aki fontos emberek múltja után kutat, hogy azt nyilvánosságra hozhassa, mert ez a dolga, újságíró. Nem is beszélve a törvényhozók által generált tömeges állampolgári megkeresésről, amelyek időről időre azzal vannak összefüggésben, hogy az állam egykor, diktatórikus korszakában jogtalanul megfosztotta állampolgárait jobb esetben vagyonuktól, rosszabb esetben szabadságuktól vagy életüktől. A közlevéltárak a kutató- és ügyfélszolgálatukon keresztül területi illetékesség alapján, jogszabályban előírt kötelezettségük szerint magánszemélyek és hivatalos szervek felé 18 Fügedi Erik: Levéltáraink sorsa a felszabadulás után. Levéltári Híradó 1. (1951) 1. sz. 34–37. és Keresztes Csaba: Műkincsek ebek harmincadján. Veszélybe került műtárgyak Magyarországon 1944– 1949. ArchívNet 15. (2015) 1. sz. 19 Csak néhány példa: A Magyar Nemzeti Levéltár felhívása a a trianoni békeszerződés következményeiről, valamint a huszadik századi határmódosítások tapasztalatáról tudósító magániratok levéltárba adása (http://mno.hu/grund/van-irasos-csaladi-emleke-trianonrol-ossza-meg-1342250, letöltés 2016. máj. 20.); Hazatalálnak az emigráns iratok (http://www.muemlekem.hu/magazin/leveltar_iratadomanyozasok_bovulo_tortenelem, letöltés 2016. nov. 2.); Bővülő történelem – Az elmúlt tizenöt év iratajándékozásai (http://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/bovulo_tortenelem_az_elmult_ tizenot_ev_iratajandekozasai, letöltés 2016. szept. 26.); Ajándékok és ajándékozók a levéltárban (http://www.szabarchiv.hu/drupal/node/65470, letöltés 2016. szept. 26.).