Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Szilágyi Márton: Egy nemzeti ügy: Vörösmarty temetése
EGY NEMZETI ÜGY: VÖRÖSMARTY TEMETÉSE 542 Landtage”) Palóczy javaslatát támogatva, állást foglalt volna a katonai felsőfokú képzésben folytatandó vallásoktatás ellen, egyébként nem állja meg a helyét. 23 Ez amúgy is inkább ürügynek, s nem oknak volt tekinthető, de azért volt jelentősége, mert így hangsúlyosan említeni lehetett Vörösmarty részvételét a népképviseleti országgyűlésen, ráadásul ennek debreceni időszakában is. Az irat arról is beszélt, hogy igazából nem is lenne szükség a gyűjtésre, hiszen az Akadémia rendelkezik elég vagyonnal ahhoz, hogy támogassa a hátramaradottakat. Az elutasító döntés december 2-i dátummal született meg: eszerint pedig a gyűjtés nyilvános meghirdetéséhez nem járulnak hozzá, bár magánemberek természetesen gyűjthetnek Vörösmarty családjának, s ezeket el is juttathatják a címzetteknek. 24 Az ügyirat felbukkant az Informationsbürö anyagában is, ahol az ügyet „ad acta” tették.25 Egyébként úgy tűnik, Török Jánosnak is lehetett ugyanebben a tárgyban egy beadványa, mert – bár az irat nincs meg – az iktatókönyv bejegyzése erről árulkodik. Ez is a pesti rendőrigazgatóság fölterjesztése alapján került Bécsbe, s intézkedés nélkül „ad acta” került. 26 A döntés mellett megtalálható egy besúgói jelentés is, amelyet tartalmilag Nagyrévi György idéz: „Deák Ferenc környezetének közlései szerint a rendőrhatóság részéről eltilttatott annak a hazafias felhívásnak kinyomtatása és terjesztése, amely a Vörösmarty-árvák javára szolgáló, a nemzethez méltó alap létesítésének részvételére hívott volna fel. Deák (és társainak) meggyőződése szerint a helybeli hatóságok ezen tilalmát még a legrosszabb esetben sem hagyná jóvá a központi (bécsi) hatóság, erre vonatkozóan értesüléseik is vannak . Ezért az ország elismert tényezőiből és személyiségeiből álló küldöttség, – közöttük Zichy Edmund gróf (és nyilván vele Dessewffy és Eötvös) indul Bécsbe, hogy ott panaszt tegyen Őfelségénél és ilyen módon az ügyön segítsen. Ez alkalommal – tekintettel arra a buzgóságukra, hogy 23 Erre lásd Nagyrévi Gy.: Vörösmarty-árvák i. m. 115. 24 A döntésről december 3-i dátummal egy olyan leirat tudósít, amely a bécsi Oberste Polizeibehördétől a budai Militär- und Civil-Gouvernementnek van címezve. Ebben a következők olvashatók: „Es wären darauf die Anwendung solchen Abzeichen auf Zeitungsblättern auch für Private nicht unbedingt zu untersagen, sondern es muß den Behörden überlassen werden, in einzelnen Fällen die Unzulässigkeit zu beurtheilen. Kundgebungen von offenbar gehässigen Natur, und insbesondere einer staatsgefährlichen, regierungsfeindlichen Richtung, dürfen nicht geduldet werden.” MNL OL D 43 1855: 7494. 28. fol. Ennek a döntésnek a következményét – miszerint a rendelkezést a lapszerkesztőkkel a rendőrségen közölték – Toldy Ferenc is rögzítette egy, Kazinczy Gáborhoz szóló, kiadatlan magánlevelében. Lásd Dávidházi Péter: Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc és a magyar iroda lomtörténet. (Irodalomtudomány és kritika) Bp. 2004. 648. 25 Minden bizonnyal az Österreichisches Staatsarchiv. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Ministerium des Äußern. Informationsbüro 1855: 5156 számú irat tartalmazta ezt. Az irat ma már nem áll rendelkezésre, tartalmára csak az iktatókönyvi bejegyzésből következtethetünk. Az iktatókönyv fényképmásolatát Oross András bécsi levéltári delegátus szívességéből kaptam meg. Segítségét köszönöm. 26 Az irat száma: Österreichisches Staatsarchiv. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Ministerium des Äußern. Informationsbüro 1855: 5157. Az iktatókönyv másolatát ezúttal is Oross András révén ismerem.
