Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Szilágyi Márton: Egy nemzeti ügy: Vörösmarty temetése
EGY NEMZETI ÜGY: VÖRÖSMARTY TEMETÉSE 540 benyújtásáról és a Prottmann-nal, a pesti rendőrhatóság vezetőjével való tárgyalásról a Magyar Sajtó 1855. november 23-i száma is hírt adott, s itt már nemcsak Dessewffyt, hanem Eötvöst is emlegetik, mint a tárgyalás részvevőit. A hírlapi cikk november 21-ét adja meg időpontul – noha Dessewffy beadványa, ahogy láttuk, a november 20-ai dátumot viselte. 13 Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy a bécsi lap szerkesztő, Török János következetesen képviselte a kezdeményezés támogatásának eszméjét: ennek első lépése Toldy levelének közlése, a második pedig a támogatás tervének a publikálása volt, a harmadik pedig Vörösmarty emlékének további emlegetése és méltatása. Ez nem kerülte el a rendőrhatóság figyelmét sem: kiemelendő, hogy a Polizei Section iratanyagában több hírlapi tudósításról (vagy akár gyanúsnak tűnő említésről) is jelentések találhatók, ráadásul magukat a lapokat is megőrizték.14 Hosszasan foglalkoztak például a lap december 21-i számának tárcájával, amely egy kecskeméti gyászünnepségről tudósított: erről három jelentés is található az akták között, az egyik Protmann aláírásával. Ez utóbbi külön felhívta a figyelmet arra, hogy a cikk szerint a befolyt összeget (70–76 forintot) egy Vörösmartyról elnevezett irodalmi társaság megalapítására kívánják fordítani. 15 A Magyar Sajtó november 25-i cikke (Philomusos aláírással, amely mögött Toldy Ferencet sejthetjük)16 tudósított a Magyar Tudományos Akadémia novem ber 19-i üléséről, amelyen egyébként Dessewffy Emil elnöki beköszöntője is elhangzott. A legfontosabb eleme a tudósításnak azonban Eötvös József alelnök bejelentésének az ismertetése volt: „Ez örvendetes beszédváltást b. Eötvös József másodelnök úr rövid, de mélyenható felszólalása követte, melyben »az academia fő diszének«, Vörösmarty Mihálynak néhány órával az ülés kezdete előtt bekövetkezett halálát jelentvén, az akadémiának az eltakarittatáson testületileg megjelenését inditványozta. Tehát ismét, és ujra, veszteség, még pedig a legnagyobb, mely – nem annyira már az irodalmat, mint az academiát érte. Mert Vörösmarty nem irt többé, mióta hattyuénekét zengette el, nem irhatott, mert ő nem volt késlekedem egészben adni. A benne kívántakat teljesíteni fogom, de kérem az illetőket, hogy minél több hazafinak nyujtsanak módot az önmagokat is megtisztelő tetthez járulni. Vörösmartynál nem lehet áldozatról szó, csak régi adósság lerovásáról. Szerk.” 13 Magyar Sajtó, 1855. november 23. 3. A híradást újraközölte Lukácsy S. – Balassa L.: Vörösmarty i. m. 490. 14 Magyar Sajtó, 1855. december 21. 3. [Híradás Bónis Pogány Karolina haláláról, külön kiemelve, hogy pár hete felszólítás nélkül adakozott Vörösmarty emlékére]; Magyar Sajtó, 1855. december 22. 2. [Tudósítás Szabadkáról, Vörösmarty méltatásával, valamint híradás arról, hogy a székesfehérvári színházban Vörösmarty-emlékünnepséget szerveztek]; [Meghívó a soproni evangélikus líceum Vörösmartygyászünnepélyére, 1856. jan. 23-ára]: mindhárom lapszám, illetve dokumentum megvan a Polizei Section iratanyagában: MNL OL D 43 1855: 7494. 15 MNL OL D 43 1855: 7494. 33–46. fol. Az inkriminált cikk Dunamelléki aláírással jelent meg a Tárcza rovatban: Vörösmarty gyászünnepe Kecskeméten. Magyar Sajtó,1855. december 21. 1–2. 16 Vö. A magyar sajtó története II/1. 1848–1867. Szerk. Kosáry Domokos – Németh G. Béla. Bp. 1985. 391. A vonatkozó rész szerzője Buzinkay Géza.
