Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
VELKEY FERENC 517 Deáknál „nem lelt különösebb visszhangra” – rögzítette a naplóíró, s vehetjük ezt természetesnek, annak ellenére, hogy a gyász közös pillanataiban meditáltak Aurél hiányán.13 ) A későbbi fejlemények igazolták Széchenyi „félelmét”, a leg idősebb Dessewffy fivér váratlan halálával a kormányoldali, Hirlap -ellenes saj tó erőtlenné vált, intellektuális szintje visszaesett és a hatékonysága is gyengült. Azonban ahhoz néhány hónapnak el kellett telnie, hogy ő maga a sajtót válassza eszközül. Az akadémiai beszéde (1842. november) után erősödő politikai elszigetelődése okozta, hogy a lehetőségeit újra és újra mérlegelve végül 1842. december 20-án szerződést kötött Helmeczy Mihállyal, a Jelenkor szerkesztőjével, és ahogy Kossuth találóan megfogalmazta az első vitacikkeit olvasva: „journalistává lett mérgében.”14 Az új tér feloldotta Széchenyi cselekvéskereső dilemmáit, de az év eleji terv („ellenújság”) nem került le a napirendről. A Jelenkor Széchenyi számára inkább a lehetséges, mintsem az ideális megoldást jelentette. Helmeczy Mihállyal szemben maradt benne bizalmatlanság, és vigyázott arra, hogy csak szerződéses viszonyban maradjon a lappal. Az a terve, hogy a címét változtassák meg, és nevezzék ezután „Függetlennek” – nem teljesült. A Jelenkor amúgy sem volt eléggé súlyos, a példányszáma nem volt különösen magas ahhoz, hogy hatékony ellenpontot képezzen. Alighogy elkezdte a vitacikkeit publikálni, kereste a továbblépés útját. A Világ kínálkozott lehetőségnek, nemcsak átvitt értelemben, mivel Császár Ferenc hírlapíró-cenzor maga kínálta fel a grófnak 1843. február 14-én. Széchenyi ekkor ajánlotta fel (először) Dessewffy Emilnek azt a szövetséget („Ich sende mit heutiger Post... eine Allianz Aufforderung an Emil Dessewffy ”) egy csaknem téves útra induló levélben – Posch János postamester látta és jelezte a tévedést (Nagy-Mihály Szent Mihály helyett) –, amelyik lényegében 1847-tel bezáróan keretezte a kapcsolatukat. Az előkészítő tanácskozások után nem meglepő, hogy 1843. március végétől Bécsben találjuk a grófot ezügyben intenzív tárgyalások közepette, s a beszélgetők között feltűnik Császár és Andrássy József (a szerkesztő) mellett a kulcsszereplő: Dessewffy Emil is. Nyíltan beszéltek az újságról és egy közeli megállapodásról („Cause commune”), amire Széchenyi hajlott; és utóbb, talán tágabban is értve Emil kapcsán a fogalmat, kettejük szövetségről („unsere Allianz”) beszélt. A konkrét megállapodás nem jött létre – az okát nem tudjuk, Széchenyi május 13 SZIN5 552., SZIN 969. 14 Ferenczi Zoltán: Kossuth levele Wesselényi Miklósnak 1842. dec. 26-án. Kossuth Lajos kiadatlan levelei b. Wesselényi Miklóshoz 2. Történelmi Tár 3. (1902) 3. sz. 386.; SZIN5 661.; SZIN 997.; SZIÖM6/1. 213–231.; Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp. 1982. 141–185.; Viszota Gy.: Bevezetés I. i. m. 127–131.; Viszota Gyula: Széchenyi István politikája 1842–45-ben. Budapesti Szemle 120. kötet (1904) 336. sz. 361–387.
