Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Völgyesi Orsolya: Gróf Dessewffy Emil az 1843–44. évi országgyűlésen
VÖLGYESI ORSOLYA 503 (míg Eötvös majd a későbbiekben méltóságos úrnak szólítja vitapartnerét), s rögtön beszéde elején kijelentette: egyetért azzal, hogy amikor a szóban forgó szakasz elfogadásáról, vagy el nem fogadásáról döntenek, egyben egy fontos alkotmányos jog megadásáról vagy meg nem adásáról döntenek. Dessewffy elismerte ugyan az utasítások körül a mindennapi gyakorlatban jelentkező visszaéléseket és anomáliákat, de úgy vélte, ezeket ki lehet küszöbölni anélkül, hogy magát az intézményt feláldoznák. Véleménye szerint nem ellenkezik az utasításadás joga a képviseleti rendszerrel, mert ő képviseleten azt érti, hogy amit én nem akarok tenni, vagy nem tehetek meg, mással tétetem. Dessewffy párhuzamként a diplomáciai képviseletek működését említette, melyeket a küldő országok szintén utasításokkal látnak el. Ugyanakkor a gróf azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az utasítások megléte szoros kapcsolatban áll a megyei szerkezettel, s annak eszméjétől elválaszthatatlan: „Báró Eötvös József t. barátom az utasitási jogot csak illusiónak állítja; de én bátor vagyok az utasitásokat a’ megyei szerkezet természetes corollariumának, kifolyásának tekinteni, mert én nem képzelhetek testületet vagy corporatiot, melly politikai tárgyakról tanácskozhatik, mellynek jogában és szabadságában ne volna képviselője által maga akaratát tolmácsoltatni, és melly küldöttjére egyenes befolyást ne gyakorolna; és valameddig a’ megyei szerkezet mostani állapotjában fog maradni, legyenek a’ m. Fő-RR meggyőződve, hogy addig az utasítások fen fognak állani, és azoknak természet szerint fen is kell állani.” 15 Eötvös fentebb idézett beszédében röviden szólt arról, hogy külföldön a műveltség és az alkotmányos elvek terjedése idővel az utasítások eltörlését vonta maga után. Dessewffy nem mulasztotta el, hogy ezen a ponton hosszabban is reflektáljon a báró szavaira. Igaz ugyan, hogy Spanyolországban, Portugáliában vagy a dél-amerikai államokban nincsenek utasítások, de ki irigyelné ezeknek az országoknak az állapotát. Franciaországban sincsenek utasítások, de alkotmányos tekintetben Franciaország sem az, amelyre hivatkozni szeretne – folytatta mondandóját a gróf. Nagy-Britannia maradna tehát hátra, de Magyarország és Nagy-Britannia viszonyai között igen nagy különbség van. Ráadásul a brit nemzet folyamatos érintkezésben van a nemzetközi környezettel, és nagy befolyással bír a világ történéseire, ezért olyan képzett államférfiakkal bír, akiket utasítások nélkül lehet a törvényhozói pályára küldeni anélkül, hogy küldőiknek reájuk nézve valamiféle felügyeleti jogot kellene biztosítani. Ez a jog ott ugyanis a képzett közvéleményben és a szabad sajtóban van, bennük nyilvánul meg, e kettővel Magyarország azonban még nem rendelkezik. A rossz választásnak nálunk tehát egyetlen ellenszere az utasítás, ezért Dessewffy azon a véleményen volt, hogy a városoknak is adják meg azt a legszebb alkotmányos jogot, amellyel a gyakorlatban 15 Uo. 94.
