Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Rácz György: Történetírás és levéltár
RÁCZ GYÖRGY 51 Századok köré csoportosuló történész gárdának (nagyjából azonos körről van szó), ennek jelentőségét azonban talán nem értékeltük eléggé. Az első komoly hangokat 1865-ben hallatta a levéltárak szerepének megváltoztatásáról Wenzel Gusztáv, a pesti egyetem jogi karának professzora, aki az Akadémia ülésén beszámolt a hazai és külföldi levéltárakban tett látogatásainak eredményeiről, és egyúttal javasolta, hogy jobban ismerjék el a hazai levéltárak történettudományi jelentőségét, és gondoskodjanak a megfelelő őrzési helyről. Két évvel később ugyanő nyújtja be az Akadémia összbizottsági ülése elé a Történettudományi Osztály javaslatát egy kutatókat kiszolgáló országos levéltár felállításáról. A javaslatot még a Társulat május 15-ei megalakulása előtt, április 13-án terjesztik a belügyminiszter elé, aki ezt követően megteszi a szükséges intézkedéseket és beindul a már vissza nem fordítható átszervezési folyamat. Ugyanakkor az egészből kihagyják a legilletékesebbet, Török János főlevéltárnokot, aki 1873 májusában egy emlék iratban fejti ki azzal kapcsolatos sérelmeit, hogy őt nem vonták be a levéltárszervezés munkájába. Az Országgyűlés által az országos levéltár átszervezésével kapcsolatban 1871-ben létrehozott szakértői – az ún. ankét bizottság tagjainak többsége – ugyanakkor a Magyar Történelmi Társulatból kerültek ki. A személyek Horváth Mihály javaslatára lettek kiválasztva és nyilvánvalóan nem a véletlen műve, hogy mindannyian tagjai voltak a társulati Választmánynak: Csengery Antal, Fraknói (Frankl) Vilmos, Knauz Nándor, báró Nyáry Albert, Nagy Imre, Mednyánszky Dénes, Pauler Gyula és Thaly Kálmán. Az ankét bizottság 1872. november 21-én nyújtotta be javaslatát, amely az új levéltár állománya, feladatköre, elhelyezése mellett foglalkozott az anyag rendezésével is, néhány fő elvet határozva meg. A legfontosabb ezek közül, hogy olyan nagy tárgyi csoportokra kívánta osztani az új levéltár anyagát, mint: belpolitikai események, külpolitikai események, közigazgatás, jogügy, hadügy, pénzügy, nemzetgazdaság, egyház, közművelődés, családok.7 A levéltáros Török a bizott sággal ellentétben a levéltári anyag rendszerezésénél nem az iratok tartalmi vonatkozását (pertinencia), hanem keletkezési körülményeit (proveniencia) kívánta figyelembe venni. A levéltári proveniencia – akkor még meg nem fogalmazott – elvét a magyar levéltári gyakorlat már akkoriban is ösztönösen jól érezte. Ma már tudjuk, hogy a levéltárosnak volt igaza. Pauler főlevéltárnoki kinevezése után a fenti, tematikai javaslattal ellentétben a kronológiai átrendezésre tett kísérletet, 7 Az államlevéltári enquête javaslata. Századok 7. (1873) 1–8.
