Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Hornyák Árpád (szerk.): A Horthy-korszak Magyarországa jugoszláv szemmel. Délszláv levéltári források Magyarországról 1919–1941 (Hamerli Petra)
TÖRTÉNETI IRODALOM 464 Tóth Imre egyik összegző megállapítása, amely egyben Kánya utolsó aktív miniszteri időszakának eszmei magvát adta, kiváltképp találó: „Kánya ugyan nem fordult el a korábban általa preferált német vonaltól, de már tisztában volt az ebben rejlő csapdákkal és veszélyekkel. Jól érzékelte, hogy a történelem olyan pontjához ért, amely teljesen új megközelítést és szemléletet követel ahhoz, hogy az eddigi károkat helyre lehessen állítani”. Kánya visszavonulása után is tényező maradt, sőt amolyan külpolitikai orákulummá vált; mindenre volt találó megjegyzése, így gyakran látogatták, többek között az Egyesült Államok követe, John F. Montgomery is. Szerepét és lelkületét a kor alakította, így idővel, Tóth Imre megfogalmazásában, professzionalizmusa „egyre mélyebb bölcsességgé érett benne”, s valóban mindezt polgári, pragmatikus észjárása, valamint a pályája során felvett választékos modor tették teljessé és imponálóvá. Joó András A HORTHYKORSZAK MAGYARORSZÁGA JUGOSZLÁV SZEMMEL Délszláv levéltári források Magyarországról 1919–1941 Vál., ford., szerk. Hornyák Árpád Kronosz – MTA BTK Történettudományi Intézet, Pécs–Bp. 2016. 322 oldal Az első világháborút (1914–1918) követően felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, ami új államok megalakulását, illetve a dualista birodalom hajdani nemzetiségeinek az anyaországhoz történő csatlakozását vonta maga után. Így született meg többek között a Szerb–Horvát– Szlovén Királyság, 1929-től hivatalossá lett nevén Jugoszlávia, amely – Csehszlovákiával és Romániával együtt – a párizsi békekonferencia (1919) rendelkezései értelmében kiterjedt nagyságú területet szerzett meg Magyarországtól, melynek eredményeképp jelentős számú magyar nemzetiségű lakos is határon túlra került. Ez teszi igazán érdekessé a magyar történetírás szempontjából azt, hogy miként alakult Magyarország viszonya ezekkel az államokkal. Az, hogy két ország milyen kapcsolatokat ápolt egymással, és népeik hogyan ítélték meg egymást egy adott időszakban, leginkább az elsődleges források segítségével tárható fel, amiben segítséget nyújtanak a kutatóknak a forráskiadványok. Bár Európa nagyhatalmaira vonatkozóan szép számmal állnak rendelkezésünkre dokumentumgyűjtemények, a kisebb államokat ezen a téren elhanyagolták. Hornyák Árpád ezt a hiányt pótolja munkájával, amely a két világháború közötti, úgynevezett „első” Jugoszláviában keletkezett, magyar szempontból fontos dokumentumokból nyújt ízelítőt az olvasóknak. A kötet célját a szerző az Előszó ban határozottan megfogalmazza:
