Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ifj. Bertényi Iván (szerk.): Törvény, jog, igazság – Széll Kálmán életműve (Ordasi Ágnes)
TÖRTÉNETI IRODALOM 457 alap létrehozása és az útlevelek kiadásának szabályozása egyértelműen az óriási embertömeg könnyebb ellenőrzésére irányult, de az újabb csendőrkerületek szervezése, valamint a határrendőrség felállítása is ezt a célt szolgálta. A Széll-kormány törvényalkotása más területekre is kiterjedt. Törvény született a fogyasztási adók újraszabályozásáról, az Adria Hajózási Részvénytársaság újabb húsz éves állami támogatásáról, az országgyűlési képviselőválasztások feletti kúriai bíráskodásról, az árvaügy rendezéséről, valamint a munkás- és cselédsegélyező pénztárakról, de Ferenc Ferdinánd Chotek Zsófiával kötött házasságáról is. A szerzők jelzik, hogy Széll politikájában a nemzetiségi konfliktusok csak mellékes jelentőséggel bírtak, és ezért csupán érintőlegesen taglalják a korszak egyik legmeghatározóbb problémájával, a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos véleményét. Noha Széll úgy vélte, hogy a törvény előtti egyenlőség, nyelvi, kulturális és vallási önrendelkezés mindenkinek elidegeníthetetlen joga, a magyar nyelv és kultúra terjesztését elsődleges feladatnak tartotta. A kötetben a miniszterelnök és a nemzetiségek kapcsolata, a nemzetiségek Széllről alkotott képe csak felszínesen jelenik meg, és ugyanez érvényes Széll a kisebbségek érdekében hozott törvényeire is, jóllehet néhány közülük a magyar jogfejlődés szempontjából mérföldkőnek bizonyult. Így például az 1901. évi IX. tc., amely elismerve Fiume autonómiáját, hatályon kívül helyezte a kikötőváros közigazgatási bizottságát, helyette megteremtette a fiumei kormányzói tanács intézményét. Ezzel szemben a tanulmányok jóval részletesebben kiterjednek Széll új házszabályaira, melyek mindenekelőtt a technikai obstrukció letörését célozták. Az intézkedés különös jelentőséggel bírt, jóllehet a véderőtörvény és az újoncok létszámának felemelése során kibontakozó ellenállást nem akadályozhatta meg. Mindazonáltal Széll mégiscsak tekintélyét megőrizve távozott a kormány éléről, így nem tekinthető bukott politikusnak. Anka László tanulmánya helyesen vonja le a következtetést: egy intézményrendszer válságát nem lehet egy miniszterelnök kompromisszumkészségével kezelni. A kötet szerzői Széll lemondását követő tevékenységét is vizsgálják. Székely Tamás felteszi a kérdést: miért és hogyan lett az egykori miniszterelnökből ellenzéki politikus, és mennyiben változott politikai helyzete a koalíciós kormány bukását követően? A szerző szerint Széll ellenzékivé válásában a legnagyobb szerepet Tisza István keménykezű politikája játszotta. A politikus az obstrukció letörését célzó házszabály-módosító javaslatok megszavazásának módját nemcsak jogtiprónak találta, hanem alapelveivel is éles ellentétben állt. Fejérváry Géza darabontkormányával szemben még elutasítóbb álláspontra helyezkedett. Széll felismerte, hogy a kialakult politikai válságot csak egy olyan kormány képes megoldani, amely bírja a negyvennyolcas többségű parlament bizalmát, azonban Béccsel szemben reális követelésekkel lép fel. Mivel Széll Tisza István választójogi és közigazgatási elképzeléseivel továbbra sem tudott azonosulni, és a megváltozott politikai struktúrák új kihívásaival szemben is tehetetlennek bizonyult, fokozatosan visszavonult a politikától. Összességében elmondható, hogy a kötet egy jól szerkesztett, logikusan felépített igényes munka, amely árnyalt és kellően részletes képet nyújt Széll Kálmán életpályájáról. A levéltári kutatásokon alapuló tanulmányok, az izgalmas kérdésfelvetések folyamatos
