Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Enikő Buzási – Géza Pálffy: Augsburg – Wien – München – Innsbruck. Die frühesten Darstellungen der Stephanskrone und die Entstehung der Exemplare des Ehrenspiegels des Hauses Österreich (Németh S. Katalin)
TÖRTÉNETI IRODALOM 453 Baselben megjelent Des Aller Mechtigsten Künigreichs inn Vngern Varhafftige Chronik című né met fordításból ismerhette és idézhette kérelmében a korona külső leírását. A Bécsben megtalált Jäger kézirat jelentősége abban áll, hogy segít datálni az Ehrenspiegel keletkezését épp úgy, mint a magyar koronakutatás szempontjából eddig egyáltalán nem tisztázott időpontot az első hiteles ábrázolás keletkezését illetően. Clemens Jäger datálatlan kérelme egy pontos koronarajz iránt csak 1553 után keletkezhetett, ennek bizonysága, hogy a levélen megjelölt (augsburgi vámos) tisztséget csak 1553 végén nyerte el, a korona rajzáért csak ezután folyamodhatott. A koronaábrázolások és rajzmásolatok változatos útját a kötetben pontos levéltári forrásokra hivatkozva Pálffy Géza dolgozza fel és arra a következtetésre jut, hogy az 1551-ben Bécsben őrzött koronáról készült első rajz nem egy 15. századi minta, hanem Hanns Sebald Lautensack (1520 k. – 1565 k.) rézmetsző és rajzoló munkája alapján készült, aki megbízást kapott az eredeti királyi insigniumról rajzot készíteni. Lautensack megbízatása feltehetőleg Wolfgang Lazius bécsi udvari orvos és történetírónak köszönhető, aki a magyar koronával is kapcsolatba hozható 1556-ban megjelent Magyarország-térképe, a Regni Hvngariae descrip tio vera című műve kapcsán . Ezt az Augsburgba megküldött koronaábrázolást használta fel Clemens Jäger a Fugger család megbízásából készült Ehrenspiegel ben, amely Jäger életrajzi dátumai segítségével az 1555 és 1559/61 közötti időszakra datálható. A kötet további hét fejezetében Buzási Enikő az Ehrenspiegel történetét, a róla készült illu minált kópiákat elemzi a művészettörténész szempontjából. A Bayerische Staatsbibliothekban őrzött kétkötetes kódex (BSB Cgm 895, 896) mellett ismeretes az Österreichische Nationalbibliothek két teljes példánya (Sign. Cod. 8613, Cod. 8614) és egy másik variánsból az első kötet (Sign. Cod. 8614*), továbbá egy kétkötetes variáns a drezdai Sächsische Landesbibliothekban (SLUB Mscr.Dresd.L.2. Dresd. L.3.Gr. folio). A magyar korona valamennyi variánsban az első kötetben maradt fenn, miután azonban a drezdai példány a második világháborúban oly mértékben károsodott, hogy még a kutatás számára sem hozzáférhető, és a koronaábrázolás gyakorlatilag megsemmisült, a kötet szerzői sem láthatták. Kutatásukat azonban jelentős mértékben segítette, hogy Drezdából fontos információkat és néhány felvételt kaphattak a kéziratról. Buzási Enikő mikrofilológiai módszerekkel és több egymás mellé helyezett illusztrációval, levéltári kutatásokkal mutatta be a kódexvariánsok keletkezésének történetét. A ma ismert másolatok 23 év alatt keletkeztek, miközben az eredeti példány ötször tette meg a München és Innsbruck közötti utat. Buzási Enikő kutatásai bebizonyították, hogy a mostanáig legkorábbinak tartott – és a III. Miksa főherceg számára készült, mára csupán egy kötetében fennmaradt példány (ÖNB Cod. 8614*) csak 1589 után keletkezhetett és két előképe volt: egyrészt a Jäger-féle teljes kétkötetes kódex, másrészt a Bécsben őrzött Ferdinand főherceg, majd halála után Rudolf császár számára készült másolat (ÖNB Sign. Cod. 8613). A szerzőnek azt is sikerült bebizonyítani, hogy ez a kódex is a bécsi III. Miksa főherceg számára készült másolatra támaszkodott, és így időrendben az utolsó volt. A kéziratos koronaábrázolások történetét a szerzők kiegészítették a 17. századi nyomtatásban megjelent koronametszetek elemzésével. Kutatásuk új eredménye Sigmund von Birken 1668-ban Nürnbergben, az Endter nyomdában megjelent Ehrenspiegel ére vonatkozik.
