Századok – 2017
2017 / 2. szám - KRITIKA - Ignácz Károly: A korrektívumok és jelöltajánlás kérdése a Horthy-korszak választási rendszerében. Hozzászólás Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella című közleményéhez
443 Ignácz Károly A KORREKTÍVUMOK ÉS JELÖLTAJÁNLÁS KÉRDÉSE A HORTHYKORSZAK VÁLASZTÁSI RENDSZERÉBEN Hozzászólás Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella című közleményéhez *1 Hollósi Gábor új irányokat kíván kijelölni a Horthy-korral foglalkozó választástörténet számára, mégpedig két területen. Erre azért van szükség, mert – ahogy ő fogalmaz – „[ú]jabb szakirodalmunk [...] nem fektet megfelelő súlyt” (1507.) a jelölt ajánlás kiemelt szerepére, továbbá a korabeli választójogi korrektívumok sincsenek rendesen feltárva, hiszen azoknak „a mai napig hiányzik a pontos katalógusa, sőt a fogalmi meghatározása is” (1508.). E kérdésekben nyilvánvalóan a szerző maga igyekezne a fenti írásával megtenni a hiányzó kutatások első lépéseit. Az olvasó ilyen benyomását – azaz hogy a szerző „járatlan” úton kénytelen haladni – erősíti az is, hogy cikkének több mint 150 lábjegyzetében Hollósi csak hétszer hivatkozik más történészek írására, és ebből öt csak általános, „lásd még” típusú utalás. Mindez azonban erősen félrevezető: a jelzett hivatkozások csekély számát nem a téma újdonsága magyarázza, hanem az a prózai ok, hogy a szerző egyszerűen elfelejtette feldolgozni a szakirodalmat, nem forgatta eleget sem a korabeli politikai rendszer egészéről szóló, sem a szűkebben a választástörténetet tárgyaló könyveket és tanulmányokat. Írásának másik problémája az, hogy Hollósi szinte kizárólag a választási jogszabályokra és az 1937-es törvénymódosítás országgyűlési vitájára támaszkodik, nem alkalmaz megfelelő forráskritikát, az ott olvasottakat érdemben nem veti össze más forrásokkal és a szakirodalommal. Így szűkebb témájának, az ajánlási rendszer korszakbeli történetének és szerepének a bemutatása sem lehet teljes. Végül összefoglalásában több téves és megalapozatlan következtetést fogalmaz meg. Hozzászólásomban ezeket a kritikus állításaimat fogom sorra, konkrét példákkal és érvekkel bizonyítani. * Megjelent: Századok 150. (2016) 1483–1512.
