Századok – 2017
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: Karikatúrák a propaganda szolgálatában (1939–1944)
KARIKATÚRÁK A PROPAGANDA SZOLGÁLATÁBAN (1939–1944) 438 Az egyetemes ellenség: a zsidóság A fentebb bemutatott karikatúráknál már számos alkalommal utaltunk arra, hogy a zsidóság és az ellenség között az alkotók igyekeztek szoros kapcsolatokat sugalmazni azzal a céllal, hogy a zsidókról hosszú ideje élő negatív sztereotípiákat rávetítsék az ellenfélre, s ily módon egyetemes bűnbakként szerepeltették a zsidókat szinte bármiért.107 Az elemzett lapokban az ellenségképektől nem választhatók el a zsidók. A ka rikaturisták alkotásaikkal azt sugallták, hogy minden „rosszért” a „zsidók” a felelősek és a szövetségesek, akik „természetesen” összejátszanak az izraelitákkal. A sztereotípiák megjelenítésekor és a zsidóság, illetve a szövetségesek párhuzamba állításakor a zsidókról élő évszázados negatív vélekedések könnyen mozgósíthatók voltak, s a szemlélőkben az érzelmi transzfer – a propagandacéloknak megfelelően – működhetett akár egy ismeretlen, távoli ellenség esetében is. A Nagy Háborúhoz képest a második világháború időszakában a vizuális degradálás új eszközeként alkalmazták a zsidó jelképeket, jellemzőnek tartott vonásaikat. Már önmagában az is a szövetségesek lejáratását szolgálta, ha zsidó szimbólumokkal, vonásokkal vagy zsidókkal együtt ábrázolták őket. A „zsidó test” és a hozzá kapcsolódó hiedelmek, előítéletek ábrázolásmódja nem tekinthető nóvumnak a 19. századi (antiszemita) karikatúrákhoz képest, mint ahogy az sem jelentett újdonságot, hogy az ellenség vonásait torzítják el az alkotók a zsidókra jellemzőnek vélt vonásokkal, vagy hogy éppen izraeliták – „Krisztus gyilkosai” – társaságában tüntetik fel ellenfelüket. 108 Az ellenség harci erejét becsüli le például az a gúnyrajz, amelyen a Beneš mögött felvonuló hadsereg minden tagja zsidó. Testtartásukkal harcképtelenségüket demonstrálják, fegyvereik sem támasztják alá alkalmasságukat: középkori elmaradottságot szuggerálva kalapács, fogó és kés van a kezükben, míg Beneš egy kicsorbult, ugyancsak használhatatlan kardot tart a magasba.109 (A zsidók katonai 107 Zsidókról a 19–20. századi karikatúrákon lásd például Eduard Fuchs: Die Juden in der Karikatur: ein Beitrag zur Kulturgeschichte. München 1921.; Vörös Kati: Judapesti buleváron. A zsidó fogalmi konstrukciója és vizuális reprezentációja a magyar élclapokban a 19. század második felében. Médiakutató 4. (2003) 1. sz. 19–43.; Tamás Á . : Nemzetiségek görbe tükörben i. m. 132–135., 141–143., 171–174. 108 A 19. század második felében például magyar ellenzéki politikusokat vagy a nemzetiségi mozgalmak képviselőit változtatták át a művészek „zsidókká”. Vö. Tamás Ágnes: Ellenséges humor – hu moros ellenség? In: Szemelvények ötszáz év magyar történelméből. Szerk. Antos Balázs – Tamás Ágnes. Szeged 2011. 253–268. 109 Magyarság, 1940. márc. 31. 11. A dualizmus kori karikatúrákon a csehek sem bátor katonák. Katonai alkalmatlanságuk kapcsán elég felidéznünk Jaroslav Hašek főhősét, Švejket.
