Századok – 2017
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: Karikatúrák a propaganda szolgálatában (1939–1944)
TAMÁS ÁGNES 419 Neptunus bőrébe bújva kétszer fenyegette a szigetországot, illetve egyszer szóviccet alkottak a szerzők a vizek és tengerek istenének nevével. Ekkor Churchill és Roosevelt tűnnek fel a római isten attribútumával, a szigonnyal, de nem félelmet keltő formában, s a képaláírás szerint ők valójában csalók, hisz nincs olyan mértékű hatalmuk a tengereken, mint amekkorát hirdetnek. 39 Míg a földrajzi kötődések folytán az első világháborúban az Odüsszeia szereplői populárisak voltak a gúnyrajzokon, Törökország második világháborús semlegessége miatt e mondakör nem gyakran kapott teret. Kivételt képez a Drótkefe egy rajza, melyen zsidók tolják be a trójai falovat egy templom kapuján, s azt tervezik, hogy ha már beértek vele, fel is ülnek a hátára.40 A német lapban pedig két-két rajz látott nap világot a trójai falóról, illetve Akhilleuszról, aki harcra kész és angolokat keres, illetve Churchillről kiderül, hogy az ő Akhilleusza a brit flotta, amely igencsak sebezhető. A szovjet katonákkal teli vörös trójai falovat Roosevelt húzza be Európába – ezzel szándékosan fenyegetve a kontinens biztonságát, máskor pedig vörös katonák ugrálnak ki a falóból London utcáin.41 A korábban ugyancsak többször ábrázolt Rodoszi kolosszus csupán egyszer szerepel, amikor John Bull, a briteket megtestesítő alak egyik lábát Görögország, másikat pedig Egyiptom területére tette, s az óriás mindkét helyszínen olasz katonákkal kényszerül háborúzni. Kréta elfoglalása azonban egy másik mitológiai alaknak, Minotaurusznak adott aktualitást: a brit Minotaurusz katonai egyenruhában áll Kréta szigetén, s már elfogyasztotta a neki szánt áldozatokat, illetve II. György görög király tartja Minotauruszt láncon, mivel a krétai vereség után csak ő maradt a brit–görög védőknek a szigetből.42 A háború elhúzódásával – az első világháborúhoz hasonlóan – megjelent a Kladderadatsch hasábjain Kronosz, az idő szerepelnek, mint ahogy az első világháborús karikatúrákon is felbukkant női alak is a tengerek mélyén. Rán ölelése veszélyes a tengeri utazók számára, s mivel a hajótörötteket és a fuldoklókat is ő keríti be a hálójával, ő a tenger alatti holtak birodalmának uralkodónője. Hans Wilhelm Haussig: Götter und Mythen im alten Europa. II. Stuttgart 1973. 79–80. Ägir: Kladderadatsch, 1940. okt. 20. 501. 39 Kladderadatsch, 1943. szept. 26. 524., illetve 1944. ápr. 2. 163.; „Die beiden Nepp-tune”, azaz „A két csaló”. Uo., 1941. jún. 29. 349. 40 Drótkefe, 1944. júl. 21. 1. 41 Kladderadatsch, 1940. jan. 1. 7.; 1942. aug. 9. 503.; 1944. jan. 16. 30–31.; 1942. aug. 16. 513. 42 Uo. 1940. nov. 17. 552.; 1940. nov. 24. 553.; 1941. máj. 25. 271. Egy másik nem emberi alak a Drótkefében is teret kapott egy antiszemita karikatúrán és szóviccben: Kentaur, a félig ember, félig ló beszélget Grün Árpáddal, egy kikeresztelkedett zsidóval, s közli vele, hogy „Én csak derékig vagyok ember, azontúl csak ló, vagyis Kentaur, no és maga is derékig keresztény, de tovább még zsidó ... Vagyis egy Khontaur.” A torzrajzon egy magyaros öltözetben álló, de tipikusnak tartott zsidó vonásokkal rendelkező gesztikuláló alakot láthatunk. Drótkefe, 1941. jún. 20. 1.
