Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Hermann Róbert: Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc a Századok hasábjain
AZ 1848–1849. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC A SZÁZADOK HASÁBJAIN 34 tartozó, a korszakkal foglalkozó történészek írásait adta közre a lap, s e tekintetben is kétségkívül a magyar történetírás meghatározó folyóirata maradt. Ha a kronológiai és statisztikai áttekintés mellett a folyamatokról és tendenciákról is szólni kívánunk, nincs könnyű dolgunk. 1918 előtt a korszaknak nem voltak „főállású” kutatói. A történészszakmán belüli specializálódás ugyan már megindult, de legkevésbé éppen a modernnek számító 19. századi témákat érintette. Az 1919–1945 között már beszélhetünk egyfajta szakosodásról, de roppant tanulságos, hogy a korszakban 1848–1849-ről jelentős munkákat publikáló kutatók közül csupán Gyalókay Jenő, Horváth Jenő és Kosáry Domokos írt a Századok ba; Thim József csupán egyszer, Steier Lajos, Hajnal István, Károlyi Árpád vagy Jánossy Dénes 1848-as tematikában egyszer sem. 1948–1956 között – tekintve, hogy a témát a politikai vezetés kimondottan preferálta – éppen az ellenkező jelenség tanúi lehetünk. Számos olyan kutató is írt a korszakról, aki 1956-ot követően messze elkerülte 1848–49-et. A „régiek” közül egyedül Szabó Istvánnal találkozunk a szerzők között. 1956-ot követően a korábbi „dagályt” „apály” követte. Noha a korszakkal jelentős történészek sora foglalkozott, az 1980-as évekig Spira Györgyöt és Urbán Aladárt leszámítva, alig publikáltak a Századok ban. Ugyanakkor ebben az idő szakban jelenik meg Pach Zsigmond Pál és Andics Erzsébet egy-egy, fentebb ismertetett írása, amelyet tekinthetünk a hazai sztálinista-rákosista történetírás afféle utóharcának is. (Önmagában tanulságos, hogy az 1848-cal foglalkozó történetírás és ismeretterjesztés képviselői a korábbi osztályharcos-függetlenségi koncepcióból a legtovább Görgei negatív megítéléséhez ragaszkodtak.) Az 1970-es évek végétől az 1848-as téma visszanyerte korábbi súlyát: ez a folyamat azonban együtt járt a direkt politikai befolyástól való megszabadulással is. Mennyire bizonyultak maradandónak azok az1848–49-es témájú cikkek, amelyek a lapban jelentek meg? A kérdésre adandó választ mindjárt ketté kell választanunk. Amint utaltunk rá, a lap jó néhány olyan tanulmányt közölt, amelyek évek vagy évtizedek múltán egy-egy monográfia egyik fejezeteként jelentek meg. 1918 előtt ilyen tanulmányokkal nem találkozunk, 1919–1945 között csupán két szerzőnél, Thim Józsefnél és Gyalókay Jenőnél beszélhetünk ilyenekről.38 1948–1956 kö -38 Gyalókay Jenő: Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása (1849. januárius 31. – március 28.). Bp. 1931.; Thim József: A magyarországi 1848–49-iki szerb fölkelés története. Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez. I. Bp. 1940.
