Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
TóTH-BARBALIcS VERONIKA 337 dott maga mögött (1885 nyarától 1888-ig Kolozs megyei főispán, 1892–1894 között szabadelvű párti képviselő, 1893-tól 1894-ig belügyi államtitkár, 1895 elejétől 1898 elejéig király személye körüli miniszter volt). 1911-től a főrendiház egyik alelnöke volt, innen került gr. csáky Albin betegség miatti lemondását követően az elnöki székbe.83 Jósika a főrendiházi alelnöki posztra br. Kemény Kálmán lemondá sát követően nyert kinevezést. Kemény Jósikához hasonlóan választott főrendiházi tag volt, erdélyi, és egykori szabadelvű párti képviselő (1875-től 1885-ig), valamint főispán (1885-től 1895-ig Alsó-Fehér megyében). A katolikus Jósikával szemben ő református vallású volt.84 Az uralkodó a főrendiház alelnökévé Ernuszt Kelemen élethossziglan kinevezett taggal együtt, br. Vay Bélának és Daruváry Alajosnak az alelnökségről való lemondása után, 1900 októberében nevezte ki.85 A következő négy országgyűlés elején is kinevezést nyert,86 1910-ben azonban más irányú el foglaltságára és egészségi állapotára hivatkozva lemondott az alelnöki tisztségről. 87 1918 júliusában, az utolsó két főrendiházi alelnök egyikeként került kinevezésre gr. Béldi Ákos választott tag. Béldi az elnökség azon kevés számú tagjai közé tartozott, aki korábban nem volt országgyűlési képviselő. A korábbi, szabadelvű párti kormányokhoz azonban ő is kötődött, 1888-tól 1905-ig Kolozs megye főispánja volt. A főrendiházban jelentősebb aktivitást nem fejtett ki, az üléseken nem szólalt fel. A főrendiház operatív működését irányító háznagyi hivatal betöltői között, mint már szó volt róla, két választott tagot találunk: br. Nyáry Jenő 1901–1907 között viselte ezt a tisztséget, majd 1907-ben br. Rudnyánszky Józsefet választották meg helyébe,88 ő volt a főrendiház utolsó háznagya. Miközben a választott tagok a tagságon belüli legfeljebb egyhetednyi arányukhoz képest a jegyzők és a háznagyok között felülreprezentáltak voltak (az 83 Ogy. almanach 1910–1915. i. m. 158–159. 84 Ogy. almanach 1910–1915. i. m. 159. 85 FN 1896–1901. V. 1900. okt. 13. (69. ülés) 35. 86 Ernuszt lemondását követően 1905 végétől alelnöktársa, gr. Széchényi Sándor örökös tag volt. Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés főrendiháznak naplója. I. (Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai.) Bp. 1906. I. 1905. dec. 19. (9. ülés) 75. 87 FN 1910–1918. I. 1911. jún. 30. (13. ülés) 75. 88 Rudnyánszky 24:22 szavazat arányban győzött Nyáryval szemben (több jelölt nem volt). FN 1906–1910. II. 1907. okt. 12. (24. ülés) 1–2. A szavazás érvényessége megkérdőjelezhető, mert a hatályos házszabályok szerint a háznagy választásakor viszonylagos többség döntött ugyan, ám annak érvényességéhez legalább ötven tag jelenléte volt szükséges. A főrendiház házszabályai [1886]. In: A főrendiház szervezete megvilágítva a fennálló törvények, szabályok és rendeletek által. Kiad. Szerencs János. Bp. 1893. (a továbbiakban: FHSZ 1886.) 3−4. 4. §., 25. 37. §.
