Századok – 2017

2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)

HOMONNAI DRUGETH (III.) GYÖRGY HŰTLENSÉGI PERE (1600–1603)

308

Lippay Jánosnak azonban nemcsak a hajdúfelkelésben játszott tevékenységét kellett kivizsgálnia, hanem Georg Kopp bécsi polgár panaszát is, aki 35748 tallér 23 krajcár tartozásról számolt be – a kamatokat is gondosan felszámolva –, amit Szokoly 1601-től fokozatosan gyűjtögetett össze nála.

126 A vizsgálat a következő év tavaszáig húzódott és az 1611 májusában Eperjesen összeült nyolcados törvényszéken került tárgyalásra. A közbeeső időszakban Homonnai György Terebes visszaszerzése érdekében sorra küldte Prágába a beadványait.127

A bíróság tagjai szintén határozottan Szokoly Péter ellen foglaltak állást, aki a bécsi végzésekkel és a kassai gyűlés határozataival mit sem törődve a béke megbontására törekedett, de Homonnai György közbelépésével megelőzte a nagyobb békebontást.

128 Érdemes kitérni a bíróság összetételére is: Thurzó György nádor, Forgách Zsigmond országbíró, egyben felső-magyarországi kapitány, Daróczy Ferenc, Czobor Mihály, az öreg Alaghy Ferenc, Révay Péter koronaőr, Zichy Tamás és Almási Pál. A bíróság elmarasztaló véleménye alapján júniusban határozat született Szokoly vagyonának lefoglalásáról.129

Az elkobzott jószágok közül Terebesre vonatkozóan már a nyolcados törvényszék véleményt fogalmazott, miszerint Homonnai György költségeket nem kímélve szolgálja az uralkodót és a Terebeshez fűződő jogaitól érdemtelenül és jogtalanul fosztották meg, ahogyan azt az 1608. évi 24. artikulusban az országgyűlés is megállapította.

130 A főúri szolidaritás mellett azonban sokkal gyakorlatiasabb okai voltak annak, hogy egységesen kiálltak a bíróság tagjai Homonnai György és a terebesi igénye mellett. 1611 tavaszától ugyanis Forgách Zsigmond gőzerővel szervezte a Báthory Gábor elleni hadjáratát, amihez minden lehetséges anyagi forrást igyekezett bevonni. Homonnai György ekkor már a Drugeth javak egyedüli birtokosa volt, amivel nemcsak Felső-Magyarország legvagyonosabb főurának számított, de országos viszonylatban is az élvonalba sorolható. Bálint 1609. novemberi halálát követően különösen nagy lendülettel fogott birtokai gyarapításához, amelyben 126 ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 115. Konv. 1618. január, fol. 115–120.

127 ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 100. Konv. 1611. június, fol. 54., 55., 60., 62. 128 ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 100. Konv. 1611. június, fol. 52. v.

129 Szokoly Péter ítéletlevelének módosított változatát kézhez kapja Hoffmann György: MNL OL E 244 238. k. fol. 472v. 130 Magyar Törvénytár III. i. m. 36–38.