Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
BORBÉLY ZOLTáN 305 is egyértelműen kihangsúlyozzák, így Trócsányi megállapítását is elfogadhatjuk bizonyos számú katonaság fogadásáról és fenntartásáról.113 Különösen annak tu datában, hogy Homonnai Drugeth György egy hasonló megállapodást kötött a kincstárral szinte napra pontosan tíz évvel később. Az 1602 végén adott reverzálisban ugyan azt ígérte, hogy nem próbálkozik Terebes visszaszerzésével, ezt az alkupontot azonban nem sikerült betartania. A terebesi uradalom elvesztése a teljes Drugeth vagyonnak ugyan csak egy töredékét tette ki, azonban ez volt az egyetlen olyan birtoktest, amin nem kellett osztoznia Bálinttal. Nem tudni, hogy Homonnai György mikor térhetett vissza Felső-Magyarországra, de a Bálinthoz fűződő kapcsolata bizonyára nem siettette azt. Mondhatni, hogy Bálint és György viszonya egyenes leképződése az előző évszázadban élt őseik vetélkedésének, ami a Drugethek közös birtoklásából fakadt. 114 Tovább ronthatta a helyzetet, hogy György buzgó katolikusként érkezett vissza a sajátságos peregrinációból, amit a református Bálint talán nehezen fogadott el. Nem meglepő tehát, hogy György minden eszközt megmozgatott Terebes visz szaszerzése érdekében. A Szepesi Kamara fogalmazványai alapján úgy tűnik, hogy Szokoly Péter Terebes megszerzését követően nem folytatta tovább a bor- és gabonaszállítást a felső-magyarországi végvárakba. Az oszmán támadások a háború utolsó éveiben javarészt az ország nyugati részét érintették, északkeleten pedig viszonylag békés állapotok uralkodtak, ami nyilván a hadsereg utánpótlási vonalait is módosította. 113 „Interveniente tamen pro illo apud Maiestatem nostram serenissimis Principis Matthiae Archiducis Austriae, et Fratris nostris charissimi, diligenti intersessione ac diversorum fidelium nostrorum humilima supplicatione Partim vero [...]” MNL OL A 57 5. k. 580–582. A kalocsai érsek egy 1602 márciusában fogalmazott véleményében a Homonnaiak elleni perrel kapcsolatban már részletesen kifejtette, hogy a Drugethek már Izabella és I. Ferdinánd küzdelmeinek időszakától kezdve 200 katonát kötelesek kiállítani és eltartani, sőt évente kétezer forintnyi takarmányt is felajánlottak. Pethe Márton kalocsai érsek, 1602. március 30-án Mátyás főhercegnek. ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 72. Konv. 1602. január, fol. 62–63. 114 Csak egy példa a birtokviszonyokból származó konfliktusokra, amikor 1604. április 8-án Giacomo Barbiano felső-magyarországi főkapitány intézkedett a Bálint és György közti birtokviszály rendezése miatt, nehogy az egyébként is igen feszült helyzetben nagyobb probléma kerekedjen: MNL OL P 108 rep. 46. Fasc. A No. 2-ben leírt ügyről olvashatunk Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvében is. A vármegye határozottan kiállt a főispánja mögött Györggyel szemben, aki Világh nevű falut akarta eltulajdonítani Bálinttól: MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára, Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár IV. 2001. a. Protocollum A. No. 6. 18–19. p.
