Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
BORBÉLY ZOLTáN 301 Homonnai György és Dóczy Fruzsina Lengyelországba menekültek, az ügy pedig nyugvópontra került egy időre. A Homonnai György és Dóczi Fruzsina, valamint az időközben belekeveredő Homonnai Bálint elleni per részleteinek ismeretében egy kissé árnyaltabb képet alkothatunk a szakirodalomban igen sablonosan felbukkanó hűtlenségi és kamarai perekről. Az eddigi megállapításokkal szemben a Homonnaiak esetében nem a kamarák, vagy az uralkodó játszotta a kezdeményező szerepet a per megindításában, hanem egy igen jó kapcsolati rendszerrel rendelkező köznemes. A kamarai adminisztráció és a hivatali élet prominens személyiségei, mint Szuhay István kamaraelnök, vagy Somogyi István királyi jogügyigazgató és az ecsedi Báthory István mellett tevékenykedő Szokoly Miklós közti kapcsolat gyökerei a bécsi jezsuita gimnáziumban folyatott tanulmányokra vezethetők vissza, amely kapcsolatrendszer a per kimenetelében is meghatározó volt. Döntő jelentősége azonban Hosszutóthy István tevékenységének lehetett, aki a rendszer alapos ismeretével és kiterjedt információs hálózatával – amelynek alaposabb feltárása a további kutatások feladata – a háttérből tudta irányítani az ügy menetét. Ez a kapcsolatrendszer teremtette meg az alapját annak, hogy a kamarai és hivatali ügyintézés útvesztőiben Szokoly Péter beadványai a megfelelő személyekhez kerüljenek, akik nem egy előre eltervezett pénzszerzési koncepció jegyében tevékenykedtek, hanem az udvar és az uralkodó érdekeinek megfelelően folytatták le a megindított eljárást. Ha ez az eljárás túllépte a törvényes kereteket, akkor ezt igyekeztek szóvá is tenni, mint ahogy Szuhay is jelezte kétségeit a Homonnaival szemben elrendelt rendkívüli bírósági eljárással kapcsolatban, majd a lebonyolítás mikéntjét is nehezményezte. A tizenöt éves háború és Rudolf uralkodásának időszakában, a központi hivatalokban könnyedén meg lehetett találni azokat a „kiskapukat”, amelyek révén a magyar kormányszervek és igazságszolgáltatási fórumok működésére is hatni lehetett. Bizonyára nem csekély szerepet játszott ezekben a kapcsolatokban Szokoly Péter hadiszállítási tevékenysége is, amely részleteiben ugyan még nem teljesen tisztázott, de a hadikonjunktúra kihasználásában rejlő lehetőségek a bécsi és prágai körök előtt is igen jól ismertek voltak. Végeredményét tekintve ugyan a kincstár is jól járt Homonnai György perével, amely egy jelentősebb összeget hozott, a kezdeményezés azonban nem a kamarától indult, hanem egy ambiciózus és megfelelő rálátással rendelkező köznemestől, akinek sikerült egy főnemesi família fiatal tagjától megszerezni egy igen jelentős uradalmat.
