Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
HOMONNAI DRUGETH (III.) GYÖRGY HŰTLENSÉGI PERE (1600–1603) 294 Az ügy lefolyása és az ítélet Az 1600. évi országgyűlésen elrendelt bírósági eljárás azonban lassan kezdett csordogálni. Az ügyben természetesen Szokolyék tették meg az első lépést, mégpedig Mátyás főherceg megkeresésével.73 Ezt követően hatalmas energiával ve tették bele magukat a beadványok gyártásába annak érdekében, hogy elkerüljék az ügyben a rendes bírósági eljárást. Érvelésük legfőbb eszköze az volt, hogy Homonnai és emberei a nemesi szabadságot nyíltan megsértették, amit a hat vármegye nevében benyújtott panaszok is alátámasztanak, így nem érdemlik meg az országgyűlés védelmét.74 Javaslatuk szerint az 1600. évi országgyűlésen hozott határozatra támaszkodva a katonaság segítségével is el lehet foglalni a vádlottak birtokait.75 Ezt az eljárást azonban mind a Szepesi, mind pedig a Magyar Kamara határozottan ellenezte.76 Mindent megtettek annak érdekében is, hogy megtalál ják Homonnai György Terebesre vonatkozó birtoklási jogainak gyenge pontját, és minden fellelhető dokumentumot begyűjtöttek ezzel kapcsolatban. Azonban nem találtak rajta fogást, ugyanis Perényi Gábor leánytestvérére, őt követően pedig férfi leszármazottjaira ruházta az uradalmat. 1600 nyarán az üggyel kapcsolatban a Szepesi és Magyar Kamarán kívül kikérték Tiburtius Himmelreich és Kutassy János esztergomi érsek, királyi helytartó véleményét, valamint Mátyás és Miksa főhercegek II. Rudolffal is több levelet váltottak. A véleménycsere annak okán folyt, hogy Homonnaival és anyjával szemben milyen bírósági eljárást lehet foganatosítani. Szokolyék a gyors és határozott fellépés mellett voltak és az ügyet rendkívüli bíróság elé akarták juttatni, de a tanúk és a vádlottak kihallgatását minden lehetséges eszközzel akadályozták. Dóczy Fruzsina és Homonnai György szintén beadványokkal próbálták bizonyítani az ártatlanságukat. Ebben a terebesi jószágra vonatkozó jogaik bemutatása mellett arról számolnak be, hogy a szóban forgó erőszakoskodások alatt 73 ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 67. Konv. 1600. május, fol. 754. r. v. 74 Valamennyi beadványban az 1546. évi 25. artikulusra hivatkoztak, amely kimondta, hogy „A nemesek és a szegény nép elnyomóit [...] minden törvénykezési eljárás nélkül, érdemök szerint mind bent az országban, mind azon kívül, személyükben és javaikban megbüntetni és a kapitányok utján megbüntettetni” jogában áll az uralkodónak. Magyar Törvénytár II. i. m. 172–173. 75 Takáts S. : Nagyasszonyok i. m. 211. 76 Szepesi Kamarára lásd MNL OL E 244 238. k. fol. 161r.; Magyar Kamara véleménye: ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 68. Konv. december, fol. 241–246.
