Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 277 Alexander nevű magyar herceg volt, aki elkísérte Szent Lajost 1248. évi keresztes hadjáratára. Mivel Rumbempré és Croy egyaránt Amiens közelében fekszenek, a helynevekkel azonos névalakú családok pedig egyaránt az Árpádok ezüst pólyáit viselték címerükben, s egymástól független magyar eredethagyományuk van, így Wertner Mór bizonyítva látta e családok közös eredetét. 154 Mivel azonban két 13. század közepe felé élő ős is szóba került András és Alexander hercegek személyében, ezért Wertner az elágazási pontot korábbi időben kereste. Így lelt rá – ismét csak Nagy Géza ötletét követve – III. Béla fivérére, Géza hercegre, aki bizánci száműzetésben halt meg.155 Wertner feltételezte, hogy Géza akkor még ismeret len nevű fiai közül az egyiket Alexiosznak nevezhették, akiből nyugatra kerülve esetleg Alexander lett. 156 A genealógus hipotézise részben beigazolódott. Vajay Szabolcs egy 1979-ben megjelent tanulmányában felhívta a figyelmet egy a sínai Szent Katalin monostorban található görög kódexre, amelynek genealógiai tárgyú glosszái között a száműzött Géza herceg utódaira vonatkozó információkat is találunk. Vajay kissé elfeledett cikkéből kiderül, hogy Géza görög földön a Ióannész nevet vette fel, egyik fia pedig magyarul a Géza, görögül azonban az Alexiosz névre hallgatott. A szövegből kiderül az is, hogy II. András kis-ázsiai átkelésekor a Gézafiak rátámadták Szentföldről hazafelé igyekvő unokatestvérükre.157 Aligha lesz egy hamar bizonyítható, hogy valóban Géza herceg utódai között kell-e keresni az amiens-i káptalan kéziratában felbukkanó András herceget, ám el kell ismerni, hogy Wertner feledésbe merült rekonstrukciója a leginkább hihető hipotézis. Miként a fentiek mutatják, majdnem minden, amit a 12–13. század francia– magyar kapcsolatairól tudunk, részleteiben nehezen összeilleszthető mozaikkockáknak tűnhetnek; mégis lenyűgöző e mozaikok változatossága és különös részletei, amelyek miatt a tárgyalt évtizedekben a Magyar Királyság és a francia területek közötti kapcsolat képe felülmúlja a más országokhoz fűződő viszonyról szerzett ismereteinket. 154 Wertner M.: Kihaltak-e az Árpádok 1301-ben? i. m. 116–118. 155 Nagy G.: A Croyak i. m. 53–54. 156 Wertner M.: Kihaltak-e az Árpádok 1301-ben? i. m. 119–120. 157 Vajay Szabolcs: Byzantinische Prinzessinen in Ungarn. Ungarn-Jahrbuch 10. (1979) 25.
