Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 272 Magyarországiak a 13. századi Francia Királyságban Mint a bevezetőben szóltam róla, vannak arra is adataink, hogy magyarországi eredetű világiak telepedtek le francia földön. Közéjük tartozott az eddig itthon ismeretlen Esztergomi Vilmos is – talán az esztergomi vallon kolónia egy hazatért tagja –, aki a chartres-i katedrális nekrológiuma szerint valamikor a 13. század második felében tett jelentős adományt a székesegyház javára a közeli településeken fekvő birtokaiból.131 Gábriel Asztriktól tudjuk, hogy ugyancsak Vilmosnak hívták azt a párizsi magyar lakost, akinek özvegye a premontreiek kollégiuma mellett álló telkét 1285-ben adta el a szerzetesrendnek.132 A pro vins-i Hôtel-Dieu ispotály világhálón is hozzáférhető kisebb kartuláriumában (Petit Cartulaire ) szerencsésen fennmaradt négy eddig kiadatlan irat, amelyek a champagne-i hercegek szolgálatában álló Jacobus de Hungariára vonatkoznak.133 E Jakab 1212 márciusában kapott adományt Navarrai Blankától, a champagne-i grófság özvegyen maradt régensétől, aki dilectus meus serviens nek nevezte magyar hívét. A csupán egyenes ágon örökíthető adományt 1213 novemberében a korszak egyik jelentős főpapja, az angol Robert de Courçon bíboros, a párizsi egyetem egykori kancellárja és az év eleje óta az ötödik ke resztes hadjárat előkészítéséért felelős pápai legátus erősítette meg Troyes-ban, a champagne-i grófok székhelyén.134 A megerősítés talán a bíboros keresztes 131 III. Kal. Apr. Obiit Guillelmus de Strigonio, aliter dictus Bediers; ad cuius anniversarium habemus L solidos super medietate domorum suarum, quas emit apud Sandarvillam; item plateam, quam emit apud Fontaneum iuxta domum precarii. Et cum eo, pro anniversario Ade, quondam quoci regis, et Asceline eius uxoris, XL solidos super sex loca que emerat dictus G[uillelmus] apud Fontanetum-super-Auduram. Item dictus G[uillelmus] legavit ecclesie Carnotensi omnes domos suas, quas tenebat in claustro, tempore mortis sue, et residuum dictorum locorum ad usum antiphonarii Beate Marie, diebus sabbatinis, prout in registro capituli et eius testamento continetur. – OPS II. 52.; Cartulaire de Notre-Dame de Chartres. III. Szerk. E. de Lépinois – Lucien Merlet. Chartres 1865. 75. 132 Gábriel A. : Magyar diákok i. m. 185. 133 Személyét – a halála napjáról megemlékező nekrológiumból – Gábriel Asztrik is ismerte. Lásd Gábriel A. : Magyar diákok i. m. 201. 134 Archives Départementales de Seine-et-Marne, Archives hospitalières de Provins A 13, 98v–99r. (http://bvmm.irht.cnrs.fr/resultRecherche/resultRecherche.php?COMPOSITION_ID=16072, letöltés 2016. dec. 6.) – III. Ince éppen azért választotta Robert de Courçont, mivel megfelelő közvetítőt látott benne a keresztes hadjárat sikerét veszélyeztető angol–francia konfliktus megoldásában. A bíborosnak egyéb teendői is akadtak Franciaországban – mindenekelőtt a champagne-i grófságot érintő örökösödési vitában kellett tiszta helyzetet teremtenie. Vö. James M. Powell: Anatomy of a Crusade 1213–1221. Philadelphia 19902 . 37–38.
