Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 262 Izabellát, akinek rokonsága később a magyarországi Anjouk oldalán futott be fényes karriert, valamint egy Magyarországi Éva (Eva d’Ungheria ) nevű személyt is.94 Mivel az Éva név nem nevezhető éppen gyakorinak a magyar forrásokban, 95 s az Anjouk nápolyi regisztrum-köteteit rekonstruáló kiadványsorozatban sem találkozunk vele, így különösen csábító a gondolat, hogy itt a magyar kapcsolatokkal rendelkező Anseu de Cayeux Éva nevű lányáról van szó, akinek az esküvőjére a Nápolyba költőző Magyarországi Máriáé val közel egy időben került sor. Ám hiába tűnik vonzó lehetőségnek, hogy az Anjouk nápolyi udvarában élő, magyar kapcsolattal bíró, s azonos neveket viselő személyek valójában azonosak, egy komoly akadály mégis aláássa e már-már bizonyosságnak tűnő feltételezést. Évát még említi egy 1275. április 30-án kelt irat96 – tartalma és szövege sajnos nem maradt ránk –, de szeptember 16-án már arról értesülünk, hogy az 1271-től az akhaiai helytartóságot viselő Drogo új asszonyt, a Korinthoszi-öböl északi partján fekvő Salona latin grófjának lányát, Ágnest vezette oltárhoz.97 Kézenfekvő lenne arra gondolni, hogy Éva meghalt, mivel e nélkül nehezen kerülhetett volna sor az Ágnessel kötött házasságra. Épp így feltételezhető persze, hogy a frigyet felbontották, például arra hivatkozva, hogy nem hálták el. Drogo 1277. április 19-én bekövetkezett halálát minden bizonnyal egy korábbi házasságból származó fia, Ádám jelentette a királynak.98 Lehetséges, hogy Anseau-nak nem sikerült be váltania a házassági szerződésben tett vállalásait, amelyre 1274 első hónapjaiban történt halálát követően még kevesebb remény maradt , így Drogo valaki olyan nal kívánhatott szoros családi kapcsolatba kerülni, akinek valós befolyása volt Romaniában, azaz a latin Görögország utolsó bástyáiban. Hogy Anseau egyik 94 Eva d’Ungheriáról Fraknói Vilmos adott hírt. Lásd Fraknói Vilmos: V. István király leánya, nápo lyi királyné. Budapesti Szemle 351. (1906) 326–327. 95 Fehértói Katalin Árpád-kori Személynévtára csupán egy Évát ismer (Atyusz nembeli Sal egyik leányát 1221-ből), Slíz Mariann Anjou-kori gyűjtése egyet sem. Vö. Fehértói Katalin: Árpád-kori Személynévtár (1000–1301). Bp. 2004. 293.; Slíz Mariann : Anjou-kori személynévtár 1301–1342. Bp. 2011. II. András és Courtenay Jolánta lányának, Jolánta aragóniai királynénak a dajkáját ugyancsak Évának hívták. Vö. Vajay Sz . : Dominae reginae milites i. m. 408., 412.; Zsoldos A . : Az Árpádok és asszonyaik i. m. 108. 96 RCA XII. 103. no. 391. 97 Sajnos az erről tanúskodó regisztrum-bejegyzés szövege sem maradt ránk, csak utalásból ismert. Vö. Jean Lognon: Les Autremencourt, seigneurs de Salona en Grèce (1204–1311). Bulletin de la Société historique de Haute-Picardie 15. (1937) 30. 4. jegyz.; RCA XIII. 138. no. 416. 98 RCA XIV. 188. no. 309. Drogo halálának dátumára lásd RCA XV. 42. Hamarosan Ádám is távozott az élők közül, mivel egy 1278. június 23-án kelt irat már néhaiként emlékezik meg róla. Lásd RCA XVIII. 359.
