Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 254 ezúttal – Courtenay Róbert latin császár két évtizeddel korábbi magyarországi utazásával ellentétben – nem értesülünk pompás fogadtatásról, mégis nehéz elképzelni, hogy IV. Béla – feltételezhető idegenkedése dacára – ne találkozott volna II. Balduinnal. Talán ekkor – vagyis 1239 utolsó vagy 1240 első hónapjaiban – került sor a Rogerius által elbeszélt kői gyűlésre, ahol a király a kunok széttelepítéséről rendelkezett.70 M ég arra is van tehát némi esély, hogy a találkozóra azért éppen a Szerémségben kerítettek sort, mert az uralkodó egyébként is a délvidéken tartózkodott; ennek oka pedig az lehetett, hogy atyja 1220. évi példáját követve az országán áthaladó latinok kíséretéül szegődött.71 Az sem lehetetlen, hogy éppen itt köttetett szövetség a latin császár és a kunok egy Jonas nevű főembere között, amelyet Jonas leánya és a császárság régense, Narjot de Toucy esküvője pecsételt meg.72 A fenti gondolatmenetben természetesen nagy szerepet játszanak a feltételezések, az azonban világos, hogy első pillantásra nem lenne indokolatlan arra gondolni, hogy Kaloján szerémi herceg és Viandeni Matild házasságát a konstantinápolyi latin császár 1239. évi magyarországi látogatása mozdította elő. A fenti lehetőség útjában azonban sajnos komoly akadály áll. Wertner Mórnál olvashatjuk, hogy Uroš István és Ilona királyné ifjabb fia, Milutin 1253-ban szü letett.73 Ha elfogadnánk, hogy Kaloján és Matild 1239 és 1240 fordulóján háza sodott össze, akkor ezzel azt is el kellene ismernünk, hogy Ilona leányuk legkorábban 1240 végén látta meg a napvilágot – ebből azonban az is következne, hogy 1253-ban, második gyermeke születésekor Ilona csak 12 éves lett volna. Könnyen belátható, hogy ez lehetetlen. Bár a Wertner által hivatkozott irodalomból nem 70 Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I–II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1937–1938. Reprint kiadása Szovák Kornél és Veszprémy László jegyzeteivel: Bp. 1999. (A továbbiakban: SRH), II. 557. Mivel Rogerius szerint a kunok 1240 karácsonya előtt több mint egy évvel – vélhetően 1239 őszén – költöztek be Magyarországra, így a kői gyűlésre valamikor ezután kerülhetett sor. Vö. SRH II. 553. 2. jegyz., 560–561. 71 A Róbert császár útjára vonatkozó legfőbb kútfő – akárcsak öccse, Balduin császár európai utazása esetében – Philippe Mouskes rímes krónikája, amelynek kritikai elemzését lásd Csákó Judit: Az Árpád-kori Magyarország a francia területen keletkezett elbeszélő kútfők tükrében. (PhD-diszszertáció) Bp. 2015. 359–361. A szerző joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy korántsem egyértelmű Béla herceg – a későbbi IV. Béla – részvétele atyja oldalán abban a kíséretben, amely Róbert császárt Magyarországról Bulgáriába kísérte; Mouskes szerint a magyar király fiát ugyanis Alixand res-nek hívták. 72 Az Albericus által elbeszélt kun-latin szövetségről lásd MGH SS XIII. 950., illetve Pálóczi-Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet. Cumania 11. (1989) 135. 73 Wertner M.: A középkori délszláv uralkodók i. m. 67.
