Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 245 felkeltette; azt a vitát tudniillik, hogy ki is nyugodhatott a pilisi ciszterci apátság romjai közt előkerült, lovagalakot ábrázoló kőtöredék alatt, amelyet a művészettörténészek az első hazai lovagi síremléknek tekintenek, és stílusjegyei alapján észak-franciaországi iskolákhoz kötnek. 34 Mivel a ciszterciek statútumai szerint csak királyok, királynék, főpapok, valamint a kérdéses monostor alapítói és örököseik (fundatores seu haeredes fundatorum ) voltak arra méltók, hogy a rend mo nostoraiban helyezzék őket végső nyugalomra,35 így – nem lévén sem király, sem királyné, sem főpap – a 13. században faragott lovagsír tulajdonosa a Pilist alapító III. Béla örököse, azaz vélhetően egyenes ági leszármazottja volt. A Takács Imre által felvetett Courtenay Róbert latin császár uralkodóként valóban jogosult lehetett volna arra, hogy Pilisen nyugodjon, ám nővére, Jolánta királyné révén aligha. A források egyhangú tanúsága szerint Róbert azonban nem Magyarországon, hanem a Peloponnészoszi-félszigeten hunyt el (1228), így sírja is ott keresendő, s nem Pilisen.36 Ismerjük a császár azonos nevű nagybátyjának temetkezésre vonatkozó terveit is; az ő személyét – igaz nagyon óvatosan – Bárány Attila hozt a összefüg gésbe a pilisi lelettel.37 E másik Róbert a Szentföldön hunyt el 1239-ben, s még 1225-ben úgy rendelkezett, hogy a Courtenay-k régi monostorában, a fontainejeani 34 Takács Imre: Esztergomi sírkőtöredék a 13. századból. Ars Hungarica 16. (1988) 1. sz. 121–132. Takács Imre itt még az Árpád-ház vagy az Andechs-Meráni hercegi család egyik tagjára gondolt, ám 1994-ben már nevesítette jelöltjeit: András herceget (II. András fiát) és Courtenay Róbert latin császárt. Vö. Takács Imre: Lovag síremlékének töredékei, Pilis. In: Pannonia regia. Művészet a Du nántúlon 1000–1541. Katalógus. Magyar Nemzeti Galéria. Bp. 1994. 256–257. 35 A gyakorlat kialakulását nyomon követhetjük a ciszterci statútumokban, illetve a szabályozás betartatásának kikényszerítését célzó káptalani rendelkezésekben. 1157: „Ad sepeliendum non nisi fundatores recipiantur.” – Statuta capitulorum generalium Ordinis Cisterciensis ab anno 1116 ad annum 1786. I–VIII. Ed. Josephus Canivez. Louvain 1933–1941. (a továbbiakban: SCGOC), I. 68.; 1180: „In oratoriis nostris non sepeliantur, nisi reges et reginae et episcopi, in capitulis abbates, vel etiam praedicti, si maluerint.” – SCGOC I. 87.; 1205: „statutum est et firmatum a capitulo ne fundatores seu haeredes fundatorum ad sepulturam aliquam recipiantur ulterius, nisi de consensu et licentia eorum, quorum eos esse constiterit fundatores.” – SCGOC I. 311. Az 1205. évi általánosan megfogalmazott szabályt azért hozta a generális káptalan, hogy Cîteaux apátja saját monostorába vitethesse a maizières-i apátságban eltemetett Sándort, Hugó burgundi herceg 1205-ben elhunyt másodszülött fiát. Valójában arról van tehát szó – s ezt igazolja a Babenbergek temetkezési helyeként szolgáló heiligenkreuzi ciszterci apátság Benkő Elek által említett példája is –, hogy a ciszterci monostorokba a fejedelmi és főpapi személyeken kívül csak a kegyúr és közvetlen családtagjai (felesége és gyermekei) temetkezhettek, s a rendi monostorok kifejezetten számot tarthattak az örökösök földi maradványaira. 36 Bárány Attila: Courtenay Róbert latin császár Magyarországon. In: Francia-magyar kapcsolatok i. m. 163–164. 37 Uo. 171–176.
