Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Folytonos fegyverropogás közepette. Források a veszprémi egyházmegye második világháborús veszteségeiről I. (Horváth Gergely Krisztián)
TÖRTÉNETI IRODALOM 228 Fegyverek közt. Válogatás a második világháború egyházmegyei történetének forrásaiból. Székesfehérvár 2004.; „...félelemmel és aggodalommal...” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri egyházmegyéből. Győr 2005.; „A múltat be kell vallani...” Háborús dokumentumok 1944–45. Szatmár egyházmegye papjainak visszaemlékezései a második világháború helyi eseményeire és más háborús dokumentumok. Szatmárnémeti 2006.), a körültekintő szerkesztést látva azonban jelen munka lesz a viszonyítási alap a forráskiadás számára. A kötet több idevágó forrástípus anyagait tartalmazza, amelyek összesen nyolc fejezetben kaptak helyet. A nyitó fejezet a háború alatti püspöki körleveleket, köriratokat teszi közzé. Ezt követi a könyv legterjedelmesebb része, ahol jó háromszáz oldalon a plébánosok kérdőív alapú formalizált, illetve narratív beszámolói olvashatók, amelyeket esperesi, püspöki biztosi, továbbá az érseki levéltárban fellelhető civil beszámolók egészítenek ki. A harmadik fejezet a püspökség és a székeskáptalan jószágainak és ingatlanainak – elsősorban gazdasági jellegű – kárait tekinti át, majd egy vegyes tematikájú következő fejezetben immár egyházmegyei kitekintésben kerül sor egy hasonló szemlére. Az ötödik fejezetben a helyreállítási beszámolókkal ismerkedhetünk meg, majd – az eddigi kronologikus rendet megtörve – a hatodik fejezetben a németek okozta károkról referáló jelentések szerepelnek. A kötet végén két rövidebb fejezet a veszprémi székeskáptalan háborús kárairól tudósít, végül a háború későbbi körlevelekben visszaköszönő utóéletének bemutatása zárja a könyvet. Az eddigiekből látható, hogy a szerkesztő a szóba jöhető források lehető legteljesebb közreadására törekedett. A kötet kézikönyvként történő használatát nagyban megkönnyítik a funkcionális lábjegyzetek, valamint a részletes mutatók, utóbbi a személy- és helynévmutatón túl rövidítések jegyzékét, szómagyarázatokat és életrajzi adattárat is tartalmaz. A sokféle fennmaradt forrás a rendkívüli időkön túl egy megkerülhetetlen jelentőségű személynek, Mindszenty József püspök aktivitásának is köszönhető. A kötet számos hullámban kelt körlevelek, köriratok, kérdőívek, levelek, felszólítások, számvevői és püspöki összegzők anyaga, melyek több szempontból is kivételes források. Egyrészt hű lenyomatai Mindszenty felelős egyházkormányzói működésének: a püspök látta, hogy egyházmegyéje sem kerülheti el a háború pusztításait, ezért 1944 augusztusában latin nyelvű köriratban kötelezte plébánosait, hogy maradjanak a hívekkel, a jogbiztosító iratokat pedig rejtsék el. Mindszenty szabadulását és a front átvonulását követően ugyanilyen realitásérzékkel kezdte meg a károk felmérését és egyházmegyéje újjáépítését. Ismert, hogy a főpap a nyilasok fogságából csak meglehetősen későn, 1945. április 20-án érkezett vissza Veszprémbe. A Sopronból hazafele tartó út során szerzett benyomásai, az időközben megindult „földreform” azonnali tájékozódásra ösztönözték a püspököt. Az utóbbi kapcsán keletkezett iratanyag az egyházmegye mint intézményi struktúra válságos időben megmutatkozó teherbíró képességére is rávilágít. Nem kétséges, hogy a front nyomában járó pusztulás jobban szétzilálta az állam intézményrendszerét, mint az ideológiai csapásirányokkal szemben meglehetős védettséget mutató, s egyértelmű hierarchiát követő katolikus egyházat. Az egyház saját bürokratikus rendszere ráadásul régebbi hagyományú írásbeliségen nyugodott, amelyben a plébánosi feladatok nem korlátozódtak a szűken vett lelkipásztori teendőkre, hanem szorosan odatartozott a közösség ügyeinek adminisztrálása is. Mindszenty körleveleit és kérdőíveit tekinthetjük annak lenyomataként is, hogy akut válsághelyzetben az egyházi adminisztrációs gépezetet milyen gyorsan és milyen hatékonysággal lehetett
