Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Krisen/Geschichten in mitteleuropäischem Kontext. Sozial- und wirtschaftsgeschichtliche Studien zum 19./20. Jahrhundert (Gyimesi Réka)
TÖRTÉNETI IRODALOM 215 publicista és politikus) 1919-től tíz éven át vezetett naplója, Jakabffy Elemér (a háborút megelőzően lugosi magyar parlamenti képviselő, jogász és publicist) Lugostól Hátszegig címmel írt memoárja (1949), valamint a Kolozs megyei Vásárhelyi János (evangélikus lelkész, majd püspök) 1937-ben készített emlékirata elemzésén keresztül. Pogány Ágnes írásának címében (Zwillingskrisen oder Multiple Krisen? Finanzielle Krisen in Ungarn und Österreich in den dreißiger Jahren) megjelenő ikerkrízis kifejezés tisztázásával indít, melyet először az 1990-es években tapasztalt valuta- és bankválságra használtak, majd fokozatosan megjelent a történeti elemzésekben is. A szerző tézise szerint azonban Ausztriában és Magyarországon az 1930-as években nem iker-, hanem többszörös pénzügyi krízisek voltak. Az egymást erősítő valuta- és bankválságon túl válságba került az államháztartás és külső adósságkrízis lépett fel, melyek egymással kölcsönhatásra lépve különösen mély és hosszan tartó krízist idéztek elő. A szerző külön figyelmet fordít a magyar és osztrák események közötti különbségekre, melyek egyik leghangsúlyosabb eleme a magyar bankrendszer válságának eltitkolása volt, szemben az Ausztriában a Kreditanstalt csődje által okozott bankpánik kialakulásával. Heltai Gyöngyi munkájában (Die Krisenlindernde Rolle des internationalen Beziehungssystems am Beispiel des Vígszínház in Budapest, 1930–1932) arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1930-as évek elején a budapesti Vígszínház hogyan tudott tovább működni, miközben a gazdasági világválság miatt a profitorientált magánszínházak több országban is csődbe mentek. Levéltári források segítségével azt vizsgálja, hogy a Vígszínház nemzetközi kapcsolati hálója hogyan enyhítette a magyar gazdasági válság hatásait. Az intézmény vezetésének külföldi kapcsolatai, az ennek révén elnyert külföldi hitel, valamint a filmiparhoz fűződő összeköttetései – egyrészt új darabok beszerzése, másrészt a színház által játszott művek jogainak eladása – alapvető segítség volt, melyek nélkül a Vígszínház nem tudott volna megbirkózni a válsággal. A demográfiai válságokat kutató Koloh Gábor elemzésében ( Glockenklang von Hidas. Gesellschaftlicher/historischer/demographischer Ausschnitt) a helyi református magyarok család rekonstitúciós vizsgálatára vállalkozik, melyhez az 1749 és 1945 közötti anyakönyvi adatokat használja fel. A historiográfiai áttekintés és a település történetének hosszas ismertetése után a szerző bemutatja a hidasi lakosság számának és összetételének változását. Ezt a különböző demográfiai mutatók rövid elemzése követi, melyet a házas korspecifikus termékenységi arányszám ismertetése zár. A részletekbe menő történeti demográfiai vizsgálatokra általában – ahogy jelen tanulmányban is – mikroszinten nyílik lehetőség, valamint külön elismerésre méltó a sok munkával járó családrekonstitúció alkalmazása. Azonban a hidasi reformátusok esetében e szempontok figyelembevétele mellett is nagyon kicsinek tűnik a vizsgált esetszám, így a szerzőnek nem adódott lehetősége jelentős következtetések levonására. Nagy Ágnes tanulmányában ( „Eine dem gesellschaftlichen Wert entsprechende Wohnung”. Vorstellung und Praxis bei der Wohnungsverteilung in Budapest und ungarischen Städten der Provinz während des Zweiten Weltkriegs) a lakosság és az államigazgatás lakáshiányhoz való viszonyát elemzi, mely a második világháború alatt ismét problémává vált. A hasonló témában született korábbi kutatások megközelítésével ellentétben a lakosság által megélt lakásügy és ennek működtetése, az egyes szociális cselekvőkhöz kapcsolható elképzelések válnak a megfigyelés
