Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Farkas Kornél: Műtárgymozgások 1945–1949. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a második világháború után (II. rész)
MűTÁRGYMOZGÁSOK 1945–1949 168 den egyes darabját ellátták az ún. müncheni számmal , amin átadási listába való foglalásuk és kiadásuk történt. A sérült állapotú műtárgyakat a restaurátorok a további károk megakadályozása érdekében fontossági sorrendben kezelték. A tárgyakat – amennyiben megállapították hovatartozásukat – az adott országoknak kijelölt helyekre vitték. A kezdeti tömeges beszállítások során előfordultak keveredések, amelyeket a delegátusoknak kellett tisztázniuk, illetve a műtárgyak azonosításával igazukat bizonyítaniuk. Az országok küldöttei munkájukat az előzetesen benyújtott igénylési lajstromok alapján végezték. A fellelt anyagot azonosították és osztályozták, majd visszaigényelték. Minden tárgyról, amely szerepelt az igénylési jegyzéken, igénylapot állítottak ki. Ezen a tárgy összes ismertető és azonosítási jegye szerepelt, amit a kirendelt kurátor összevetett a kartotékgyűjtemény adataival, majd egyezés esetén az ügy Rae elé került döntésre. A tárgyakat kiadásuk előtt többször lefényképezték sérült, majd restaurált állapotban is. (Az intézmény személyzete szerint a magyar műkincsek nagyon rossz állapotban érkeztek be hozzájuk.) Az érintett ország képviselője és a kurátor a műtárgyakat még egyszer, utoljára véleményezte, s ha szállításra alkalmasnak találta, akkor rendszerint visszacsomagolták őket az eredeti ládákba. A becsomagolt tárgyakról is listákat készítettek, amelyek egyezés esetén a végleges átadási jegyzéket jelentették. Az átadás után, az épületen kívüli elszállítás már az érintett országok felelősségére történt. A CACP módot adott arra is, hogy a még elő nem került és feltételezhetően Németország amerikai megszállási övezetében lappangó műtárgyakat felleljék. A bejelentett adatok alapján nyomozók (investigators) kutatták ezeket. 97 Magyarországgal egy időben a Szovjetunió, Olaszország, Csehszlovákia, Belgium, Hollandia és Franciaország készítette elő szállítmányait hazavitelre. Az intézményben a torlódás elkerülése érdekében a nagyobb méretű tárgyakból legfeljebb ezer darab elszállítását engedélyezték. A magyar műkincsek körét ekkorra már összeállították. Oroszlán a múzeumi, Domán a magántulajdonú, valamint a grafikai anyag adatainak azonosítását végezte.98 A munkában dr. 91–113.; Uő: Egy német–magyar együttműködés. Budapesti könyvrablások 1944-ben. Műértő 18. (2015) 2. sz. 12–13.; Anders Rydell: Fosztogatók. Hogyan rabolták el a nácik Európa műkincseit. Pécs 2015. 97 SzMI 45/1947. uo. 2–4. 98 Oroszlán és Hahn 1946. november 16-án felkeresték Csánkyt Grassauban. A volt főigazgató átadta a Múzeum leltári naplóját és a menekített anyagról felvett jegyzékét. Továbbá heteken keresztül adatokkal látta el őket az egyes műtárgyak hollétét illetően. A kiküldött többször tárgyalt Bogyayval is, így rekonstruálni tudta a menekítés további útvonalát az államhatártól Münchenig. Ez a
