Századok – 2017
2017 / 6. szám - KRÓNIKA - Horváth Terézia – Kanász Viktor: Emlékkonferencia Borsa Iván (1917–2006) születésének centenáriumán
1395 HORVÁTH TERÉZIA – KANÁSZ VIKTOR A következő előadó, Körmendy Lajos (MNL OL, főosztályvezető) Borsa nemzetközi szervezetekben való működését ismertetve kiemelte, hogy e téren is milyen sokoldalú tevékenységet folytatott: tagja volt több nemzetközi delegációnak, részt vett UNESCO-bizottságok működésében, rengeteg előadást tartott külföldön, valamint számos elismert nemzetközi folyóiratban publikált. Megbecsültségét jól jelzi, hogy az indiai levéltáros társadalommal is igen jó viszonyt ápolt. Ezt követően Kohút Sára (MNL OL, főosztályvezető-helyettes), mint a mikrofilmtár referense annak kezdeteit, kialakulását és jelenlegi struktúráját ismertette számszerűsített adatokkal. Végül a mikrofilmgyűjtemény kapcsán felmerülő kérdések, így például a mikrofilmek törzsszám szerinti nyilvántartását, a másolatgyűjtemény kialakítása és az eredeti irat őrzési helye szerinti nyilvántartás körüli kérdéseket, problémákat összegezte. C. Tóth Norbert (MTA-HIM-SZTE-MNL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport, tudományos főmunkatárs) előadásában olyan kérdésekre kereste a választ, hogy miért köti a regesztázást a szakma máig Borsa nevéhez, forrásfeltáróként vagy történészként definiálhatjuk-e őt, valamint hogyan folytatná jelenleg az évtizedekkel korábban elkezdett munkát. E kérdésköröket végigjárva megállapította, hogy bár Borsa egész életében inkább levéltáros volt, és idejének nagy részét a hivatali munka tette ki, „kikapcsolódásként” több mint 19 000 regesztát készített el. Borsa Iván ez irányú munkája pedig jelenleg is folytatódik, a fő cél a Zsigmondkori Oklevéltár és az egyéb félbemaradt forráskiadványok feldolgozásának befejezése, valamint a regesztázás folytatása fiatal pályakezdő kollégák bevonásával. Borsa tanári attitűdjére Csukovits Enikő (MTA Történettudományi Intézet, tudományos főmunkatárs) emlékezett vissza, bemutatva, hogy bár rövid ideig tanított az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is, oktatói tevékenysége mégsem teljesedhetett ki. Csukovits személyesen 1986 és 1988 között dolgozott vele a datálatlan oklevelek feldolgozásában. Ennek kapcsán osztotta meg élményeit, észrevételeit, felhívva a figyelmet arra, hogy mennyire segítőkész és önzetlen kolléga volt Borsa. Ezt követően Tringli István (MTA Történettudományi Intézet, tudományos főmunkatárs) Borsának mint Szentpétery- és Mályusz-tanítványnak a történészi-történetírói munkásságát helyezte el abban a közegben, amiből indult: a két világháború közti magyar tudományos közéletben. Külön kitért Borsa egyik fő – élete végéig megmaradt – témájára, a magyarországi hiteleshelyek ügyintézési módszerére, amely történészi munkásságának legidőállóbb kezdeményezése volt. A záró előadásban Rácz György Borsa Iván és a középkori gyűjtemény kapcsolatát mutatta be, leszögezve, hogy a Diplomatikai Levéltárban való tevékenykedése élete legmaradandóbb munkája volt, s máig modellértékű minden medievista számára. A Pauler Gyula által létrehozott levéltári rendszerbe beépítette
