Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BIHAR ÉS ZARÁND VÁRMEGYEI TELEPÜLÉSEK AZ ADóPRÉS SZORÍTÁSÁBAN 142 A hajdan szebb napokat látott madarasiak132 a pusztulás szélére jutottak, s a magyar földesuraik segítségére133 szorultak. Lakottja kezdetben 12, azután 15 fo rintot fizetett szpáhijának; később a már említett gyulai bég már 30 forintra verte fel, majd „tized magával falunkban jövén, erővel két lovat vitt el tőlünk; [...] ha meg nem orvosoltatik ezen dolog, [...] elpusztulunk teljességesen.”134 Széság el keseredett lakói korábban már kétszer elhagyták135 a falut, s valamikor 1645 után Lakottjával együtt valóban pusztává vált a településük. Bihar és Zaránd vármegye 1645. évi részleges összeírása kétségtelenül komor képet nyújt a hódolt települések sorsáról, ennek ellenére arra enged következtetni, hogy az 1650-es évek végéig a népesség ragaszkodott falujához. Újabb adóemelésekről mit sem tudunk, a kedvezőbb forrásadottságú országrészek pénztörténetének ismeretében azonban feltételezhető, hogy közel másfél évtizednyi ideig kiegyensúlyozottakká váltak a pénzértékviszonyok. Az Erdélyi Fejedelemséget is pusztító hadjáratok és Várad török kézre kerülése136 viszont megrendítő csapást mért a Partium déli részére is. Az 1640-es évek első feléhez képest súlyosabbakká váltak az adóterhek és kedvezőtlenebbekké a pénzügyi137 feltételek, majd a hosszúra nyúló felszabadító háború alatt követke zett be a korábbiaknál is megrendítőbb pusztulás. 132 Jakó Zs.: Bihar megye i. m. 293. 133 „Madaras. Ez a falu oly nyomorúságban vagyon, annyira verte immár adójakat, hogy sanczokat az földes magyar urok adják meg érettek az törököknek, egy része elpusztult, rövid nap az falut is pusztán hagyják az nagy inség mia, semmi kémélést nem tesznek rajtok az törökök.” EOE XIV. 473. 134 Lakattya/Lakottya valóban elpusztult, EOE XIV. 466–467. Jakó Zs. : Bihar megye i. m. 363. sz., 289. 135 „csak isten tudna mindeneket előszámlálni a mire erőltetnek bennünket, úgy annyira, hogy immár kétszer is pusztult el a falu.” Uo. 451. 136 Péter Katalin: Nagy remények meghiúsulása, ill. R. Várkonyi Ágnes : A népesség változásai. Erdély története II. 1606-tól 1830-ig. Szerk. Makkai László, Szász Zoltán. Bp. 1986. 716–726., ill. 805–810. 137 Buza János: Az Erdélyi Fejedelemség pénzértékei és a nagysinki országgyűlés (1664). Erdélyi Múzeum 78. (2016) 1. sz. 56–67.
