Századok – 2017
2017 / 6. szám - MŰHELY - László Andor: A kiegyezés történeti párhuzamai a kortárs historiográfiában. A kiegyezés történeti mintázata
A KIEGYEZÉS TÖRTÉNETI PÁRHUZAMAI A KORTÁRS HISTORIOGRÁFIÁBAN 1376 Szekfű ezért így dicséri: „az alkotmányos fejlődés dolgában igen kiművelt érzékkel jegyzi meg, hogy a bécsi béke az első kompromisszum az uralkodóház magánjogi s a rendek közjogi felfogása között”.42 Károlyi számára Bocskai harca „küszködés az államot szabályozó erők egyensúlyáért, tehát az államszervezet javáért végzett mun ka [...] támadásának nem a lázadás viszketegének kielégítése, hanem a vallássza badságra s az ország jogainak helyreállítására alapítandó béke volt a célja”. A bihari nagyúr, akit „jogosult ambíciója és nemzeti politikája csupán Erdély fejedelmi trónja birtokára utalt [...] magyarországi vezérszerepét csak ideig-óráig tartónak nézte”. A fejedelem „lojális magatartásának” nyomait „még föltételei stylizálásában” is felfedezi, hiszen „a törvényes király előtt mindig kész visszalépni”.43 Benne mindenek előtt a kiegyező fejedelem alakját mutatja be, aki „a politika zseniális művésze, a jövőbe tekintő nagy látnok”, „reális politikája” kényszerítette a koronát a törökkel való békekötésre. A fejedelem a Habsburg-dinasztia magyar nemzeti politikájának és a kiegyezésnek az előfutára egy olyan korban, amikor „betölté a fölkelt magyarság lelkét a béke vágya, a királyával való kiegyezés gondolata”. 44 Acsády Ignác igyekszik a nagyközönség számára érthetővé tenni Károlyi hosszú tanulmányait: egy könyvismertetésben méltatja eredményeit, és az általa nyújtott Bocskai-képet. Sorait érdemes részletesebben idézni, mert érthetővé teszik Halász írását, és kétségtelenül a Pálffy által ajánlott szemléletet sugározzák. „Az utóbbi négyszáz év során több ízben megtörtént, hogy a király és nemzet közt félreértések, érdekellentétek támadtak, melyek végül fegyveres összeütközésre, belháborúra vezettek. Történelmünk emlékezetes episodjai ezek a küzdelmek, nemcsak azért, mert a magyar vitézség és katonai dicsőség lélekemelő emlékei fűződnek hozzájok. Emlékezetesek azért is, mert a magyarság politikai józansága, helyes érzéke, mérséklete épen ezekben a küzdelmekben, melyeket a szélsőségekre hajlás könnyen végzetesekké tehetett volna, nyilatkozik meg a legszembetűnőbben. Akárhogy döntött a kard [...] a kedélyekben végül felülkerekedett a bölcs mérséklet s a hosszú küzdelemnek kibékülés, a korona és nemzet békés megegyezése vetett véget.” Kiegyezés a szatmári béke, ám „az első nemzeti kiegyezés” a bécsi béke, melyet Bocskai, „korának Deák Ference, hozott létre s mely annál figyelemre méltóbb, mert a hadak istene Bocskay mellett döntött”. Párhuzamba állítja az 1867-es kiegyezéssel, és miután felsorolja a szembetűnő különbségeket, hangsúlyozza, „a dolog veleje ugyanaz maradt s mindegyik 42 Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet III. 2. kiadás. Bp. 1935. 610. 43 Glatz Ferenc: A „bécsi” magyar nacionalizmus a történetírásban. Historiográfiai megjegyzések. Magyar Tudomány 86. (1979) 42.; Károlyi Árpád: Bocskay és a bécsi béke. In: Uő: Néhány történelmi tanulmány. Bp. 1930. 262.; Uő: A korponai országgyűlés 1605. november–december. In: MOE 11. 198., 207.; Uő: A szerencsi gyűlés 1605 ápril havában. MOE 11. 125., 127. 44 Károlyi Árpád: A kiegyezés ügye a kassai országgyűlésen 1606 tavaszán. Bp. 1899. 3.
