Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Az igazolási eljárástól a nyugdíjazásig. Marczali Henrik eltávolítása az egyetemről (1919–1924)
AZ IGAZOLÁSI ELJÁRÁSTÓL A NYUGDÍJAZÁSIG 1356 valóságnak. Riedl Frigyes tanszékét takarékossági szempontból nem fogjuk betölteni. Általában ez a szempont azoknál a tanszékeknél, amelyeket egy-egy kiváló tudós részére létesítettek annak idején. Nem indokolt ma ezeket az »ad personam« felállított tanszékeket továbbra is fenntartani. Megkérdeztük az államtitkár urat, hogy a felfüggesztett tanárok ügyében a sok különböző állásfoglalás után mikorra várható végleges döntés. – A négy tanár ügyének aktái – mondotta – most éppen nálam vannak. Rövidesen beterjesztem a miniszterhez, aki most véglegesen fog dönteni. Ez a döntés néhány héten belül megtörténik. A karon valószínűen meglepetésként fog hatni az ad personam tanszékekre vonatkozó döntés, mert a kar megtette a szükséges lépéseket a tanszékek betöltése irányában. Kiküldött egy bizottságot, ez már döntött is arról, hogy a tanszéket nem meghívás, hanem pályázat utján kell betölteni. Az új helyzettel valószínűleg a legközelebbi kari ülésen fognak foglalkozni.”61 Klebelsberg a nyugdíjazás kezdeményezése végett a dékán útján tette meg az első lépést. Intenciójára a dékán magához kérette a professzorokat azzal a javaslattal, hogy ők kérjék nyugdíjazásukat. Ez azonban nem vezetett eredményre. „Hivatkozással a Nagyméltóságodtól élőszóban nyert megbizatásra, tisztelettel jelentem a következőket: Dr. Marczali Henrik és dr. Schmidt József nyilv. r. tanárokat hivatalomba kérettem s itt tudomásukra adtam, hogy felsőbb helyen módot kívánnak nyújtani nekik arra, hogy nyugdíjaztatásuk saját kérelmükre történhessék. Felhívtam a nevezett tanárokat, hogy nyugdíjaztatásuk iránti kérelmüket adják be hozzám s egyben tudomásukra adtam azt is, hogy ellenkező esetben a létszámcsökkentés során hivatalból fognak nyugdíjaztatni. Marczali és Schmidt professzorok ezen személyes, élőszóval tett közléseimet tudomásul vették. Dr. Schmidt József nyilv. r. tanár a hozzám intézett levelében kijelentette, hogy a felsőbb helyről néki felajánlott keggyel nem kíván élni. Marczali Henrik ny. r. tanár a vele ez ügyben folytatott hivatalos tárgyalás alkalmával hajlandóságot mutatott arra, hogy eleget tesz a felszólításnak, azonban máig semmiféle írásbeli nyilatkozatot nem adott át nekem. A fentiek szerint a nagyméltóságodtól kapott hivatalos megbizatásban eljárván, tisztelettel kérem nagyméltóságodat, hogy ezen jelentésemet tudomásul venni és a bölcsészettudományi kar ismételt sürgető határozataira való tekintettel is a szünetelő tanszékek ügyében a végleges döntést mielőbb meghozni kegyeskedjék.” 62 Ez után a Bölcsészettudományi Kar újabb felterjesztésben kezdeményezte a két professzor nyugdíjazását. A felterjesztés másnapján a miniszter elindíttatta a minisztériumi osztályokkal Marczali Henrik és Schmidt József nyugdíjazásának ügyintézését. Az illetékes osztályokon számba vették adataikat, családi 61 Nem töltik be az egyetemen az „ad personam” létesített tanszékeket. A Kultuszminiszter rövidesen dönt a felfüggesztett egyetemi tanárok ügyében. Az Est, 1922. március 10. 4. 62 A Budapesti Kir. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Dékáni Hivatala a miniszternek. Budapest, 1924. február 20. MNL OL K 636 168. d. 5. t. 1425/1923-24.
